Alleluja: Bölönpatak

A Pro Europa roma párt Kovászna megyei szervezete Alexandru Racolţa által képviseltette magát. Nem az ünnepség példátlan fegyelemmel lezajlott eseményeiről szeretnénk beszámolni, hanem arról, hogy a Bölön község lakosságának immár felét kitevő etnikum életében húsz esztendővel ezelőtt olyan változás következett be, amely határozottan pozitív, mondhatni, hihetetlen hozadékot eredményezett, s mely azóta csak hatványozódott.

Közel sem olyan ünnepség volt ez, mint Háromszéken egy falunap: dáridó. Pedig lehetett volna. Imával és vallásos énekekkel kísért istentisztelet, egy szívvel, egy lélekkel énekelte kicsiny és nagy a pünkösdista énekeket. Az Istent és Jézus Krisztust dicsőítő rendezvényen Gheorghe Drăgan helybeli pünkösdista prédikátor szólt nagyon röviden az ünnephez méltóan felöltözött közönséghez. A szinte kórussá változott tömeg énekét brassói művészek irányították. Szólt arról, hogy milyennek kell lennie a hívő embernek, hogy hívő lélekkel a nyomorúságot is könnyebben viseljük el. Helybeli férfiak munkáiból láthattunk kiállítást: kosarak, seprűk, fakanalak, teknőfélék sorakoztak, mindmegannyi pénzhozó termék. A romák integrálódása, az életminőség javítása, az iskola, a kultúra szükségessége fonódott össze a bölönpataki közélet mindennapi kérdéseivel. A hamarosan főjavításra kerülő kultúrotthon udvarán mindenki ott volt, a népes iskola pedagógusserege, mert tudták, róluk lesz szó.

Bölönpatak lakosságát négyen képviselik a községi tanácsban. A demográfiai robbanást új iskola építése, a régi bővítése, korszerűsítése követte, közösségi házat terveznek, postai és orvosi szolgálat könnyít a lakosság sorsán. Körorvosi rendelőt kérnek, templomot akarnak építtetni, mert a jelenlegi kicsinek bizonyult. A Darázskő-forrásból levezetett vízből hamarosan részesülnek ők is. Sem étel, sem ital, sem duhajkodás, sem pedig részeg ember nem tántorgott az úton, békésen majszolták a szendvicset, amit a megyei elnök osztogatott adományképpen. A jelen levő községi önkormányzatot támogatásukról biztosították, köszönetük szinte felért egy kortesbeszéddel.

Nem laudáció akar lenni írásunk. Nem volt olyan bölönpataki cigány, aki ne próbált volna hozzánk szólni magyarul: ahogy tudott. Napszámra járnak a bölöni magyar családokhoz, többen csemetét ültettek a Bogáti-erdőben, több mint húsz család a budapesti piacokon keresi kenyerét, köztük olyan is, akinek állandó munkahelye van. Földet is többen vásároltak Bölönben, szorgalmasak, megművelik, élnek utána. Az ünnepi kiállításon magyar és román nemzeti szalaggal átkötött emlékkönyvet láttunk: a pesterzsébeti roma közösség ajándékozta a bölönpatakiaknak. A magyar főváros e kerülete ugyanis testvérkapcsolatokat ápol Bölönnel.

Nem tévedünk: a rendszerváltás után itt gyökeret vert pünkösdista vallásnak hihetetlenül pozitív a hozadéka, tagadhatatlanul segíti ezt az iparkodó közösséget a sokat emlegetett integrálódás felé.