Amit szabad Jupiternek (Magasles)

Mint ismeretes, élete egyik fordulópontján, tavaly az ellene indított, de végül is győzelmével végződő népszavazás előtt az államfő egy bevásárlóközpontban nem volt hajlandó nyilatkozni egy rámenős riporternőnek, s amikor a hölgy egyre agresszívebb lett, az elnök — nem tagadva meg tengerészmúltját — egyszerűen kikapta a kezéből mobiltelefonját, s belekarolva feleségébe, továbbment. Később, amikor csomagokkal megrakodva kijöttek az áruházból, és beültek a kocsiba, Băsescu hanyagul a hátsó ülésre dobta az elkobzott maroktelefont, s keresetlen szavakkal szidta a bulvársajtót, mocskos cigánynak nevezve a riporternőt. Szavait a bekapcsolt telefon rögzítette, s miután jogos tulajdonosa visszakapta és lehallgatta, megdöbbent, és közzétette az egyáltalán nem fölemelő elnöki purparlét… Amiből egyértelműen, vita nélkül kiderül, hogy Románia elnöke — s ez a minimum, amit szavai alapján megállapíthatunk — különbséget tesz szavazói között, és megvan az egyáltalán nem felemelő véleménye választópolgárai egy számban is jelentékeny rétegéről.

A bíróság hosszú mérlegelés után úgy döntött, hogy a kijelentés az elnök lelkiállapotának, rossz hangulatának tulajdonítható (ami a sorsát eldöntő népszavazás előtt egyáltalán nem lehetett meglepő), s mivel nem nyilvánosan hangzott el, sőt, illegálisan (?) jutott a telefontulajdonoshoz, ejtik a vádat. Ami ellen több — és nem csak roma — civil szervezet azonnal élesen tiltakozott. Érvelésük: mit lehet várni a mahalás szellemben őrjöngő politikusoktól, Vadim Tudortól Funarig és Becaliig, ha maga az elnök is ilyen kirohanásokat enged meg magának?! Ráadásul az elnök kijelentését s egész, több bizarr nüánszot is tartalmazó nyilatkozatát közölte az olasz bulvársajtó is, s emlegették az Északi Liga nem idegenszeretetükről ismert politikusai is végső érvként. Még minket neveznek cigányellenesnek, mondják körülbelül a romániai romák olaszországi dolgaira célozva (lopnak, rabolnak, erőszakoskodnak, fosztogatnak, megzavarják a közrendet stb.), de ám-lám, hogyan viszonyul roma honfitársaihoz Románia államfője. S innen már egyáltalán nem vicces a dolog. S igenis árt Románia hírének és nevének a világban, ami amúgy sem túlságosan szívderítő!…

Visszatérve az agresszív riporterre s általában a bulvársajtóra: ez mindenütt, az egész világon, sajnos, ilyen. S egy politikusnak többet kell elviselnie, mivel a megítélése a legfontosabb… Úgy tűnik, hazai politikusaink egy része ezt a pofonegyszerű tényt sem képes fölfogni. A bírósági ítélet pedig a régi viccet juttatja eszünkbe: amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Azaz egyenlőek vagyunk — eredeti demokrácia! —, de vannak még egyenlőbbek is.