Nyomtatott újság megrendelése Paypal-al

Megrendelési periódus:

Kezdési dátum:


Regisztráljon, és szóljon hozzá írásainkhoz


Sepsiszentgyörgy, 2017. június 23., péntek 06:23
Köszöntjük Zoltán nevű olvasóinkat!

A nevetni nem tudó királylány (Lett népmese)

2016. november 5., szombat, Kiscimbora
Borbély Milán Attila, Sepsiszentgyörgy
Borbély Milán Attila, Sepsiszentgyörgy
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, akinek volt egy lánya. Ezt a királylányt soha senki sem tudta kacagásra bírni, ezért a király közhírré tette, annak adja feleségül, aki meg tudja nevettetni. A hír nagyon sok ifjúnak megdobogtatta a szívét, és már másnap tele volt a vár mindenféle ifjúval, magas rangúakkal és másokkal is, de bármit is tettek, minden hiábavaló volt, a hercegkisasszony ajka meg nem mozdult.
 
Ez a hír végül eljutott egy kis kunyhóba is, ahol egy szegény ősz öreg lakott egyetlen fiával. Az öreg így szólt:
– Kedves fiam! Egyszer rád mosolygott a szerencse anyja, eredj, nevettesd meg a királylányt, ki tudja, talán sikerül.
– Apa, amint mondtad, mindjárt úgy is teszek!
A legény vállára vetette a tarisznyáját, és útra kelt. Az úton találkozott egy rákkal. A rák így szólt hozzá:
– Kedves fiú, ne lépj rám, inkább tégy bele a tarisznyádba. Meglehet, egy napon még segíteni tudok neked.
A fiú úgy is tett, majd ment tovább. Egy idő múlva találkozott egy patkánnyal. A patkány is megszólalt:
– Kedves fiú, ne verj agyon, inkább tégy bele a tarisznyádba. Meglehet, egy napon még segíteni tudok neked.
A fiú úgy is tett, majd ment tovább. Egy idő múlva találkozott egy bogárral. A bogár is megszólalt:
– Kedves fiú, ne taposs össze, inkább tégy bele a tarisznyádba. Meglehet, egy napon még segíteni tudok neked.
A fiú úgy is tett.
Másnap este, éppen vacsorára, a fiú három társával elérkezett a királyi várhoz, és közölte, hogy azért jött, hogy megnevettesse a királylányt.
– Jól van, de előbb tedd le a tarisznyádat, és gyere be vacsorázni! – mondta a király.
– Éppen megvacsorázhatok, de a tarisznyámtól meg nem válok! – felelte a legény, és asztalhoz ült, a királylány mellé.
Vacsorára főtt borsó volt. Mindannyian szótlanul ettek. Egyszer csak a patkány megérezte a borsó szagát, és kezdte nyalogatni a szája szélét. A rák ezt meghallotta, és csattogtatni kezdte az ollóját. Hát a bogár? Csak duruzsolni, búgni kezdett.
A királylány megkérdezte:
– Mi van ott az asztal alatt? Mi zajong?
– A hasamban a borsószemek verekedni kezdtek!
Ez volt aztán a nap! A királylány elnevette magát. A király azonnal felállt és így szólt:
– Hozzád adom feleségül! Te vagy a vőm!
De az asztal túloldalán ült egy királyfi, ő is azért jött, hogy megnevettesse a királylányt, és nagyon megharagudott, hogy egy szegény ember fia kapta őt feleségül. A vacsora után a király adott új ruhát a vejének, hogy másnap reggel abba öltözzön. De az idegen királyfi sok pénzt ígért a király szolgájának, ha éjjel ellopja a ruhát. Ő ezután felveszi, és kiadja magát a király vejének.
Mihelyt a legény első álmába merült, a szolga indult ellopni a ruhát. De az ajtót csak egy kicsit nyitotta ki, a bogár – bumm – bele a szemébe! Dörzsölni kezdte a fájó szemét, és az ajtót nyitva hagyva szélsebesen visszairamodott. A másik ajtónál a szolga megint megpróbált bemenni, és ekkor a bogár – bumm – a másik szemébe! A szolga fájdalmában ezt az ajtót is nyitva hagyta. Most eljött a patkány és a rák ideje: arra gondoltak, meg kell fizetniük a királyfinak, hiszen mindkét ajtó nyitva van. A patkány darabokra rágta a ruháját, a rák meg kihúzta a rongyokat. Így dolgoztak hajnalig, míg a királyfinak csak az inge maradt ép.
Reggel a királyfi, nagy szégyenében, azonnal elmenekült, és a szegény fiú maradt a király veje. Ő meghívta az apját is a királyi várba, és még ma is boldogan élnek mindannyian, ha meg nem haltak.
Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Felhasználónév:
Jelszó:
Regisztráljon most