Öcsike levelei az ő nadselű gondolatairólBenedek Elek: Cenci néni rádiója

2016. november 5., szombat, Kiscimbora
Ti ugye azt hiszitek, hogy Cenci néni nem érdeklődik az újabb meg újabb találmányok iránt? No, ebben csalódtok, gyerekek, mert alighogy hírét hallotta a világ legcsudálatosabb találmányának, a rádiónak, mely drót nélkül, egyszerűen a levegőégen át hozza el a beszédet, a muzsikát a világ egyik végiből a másik végibe, bezzeg, hogy nyomban fel is szereltette az ő rózsadombi villájában. Ha nem hisztek nekem, majd hisztek Öcsikének, aki az alábbi levélben írta meg a rádióval kapcsolatos legújabb nadselű gondolatát. Íme:

Édes nagyapóka lelkem, halljon csodát! Cenci nénit annyi­ra elragadta a mi rádiónk, hogy amikor végighallgatott egy érzékeny nótát, lelkesülten kiáltott fel: Gyerekek! A rádiót én is bevezettetem. Nos, bevezettette, s valóban nem sajnálta a költséget, elsőrendű az ő rádiója. Az én tollam nem képes leírni, legfennebb a nagyapóé írhatná le méltóképpen a Cenci néni gyönyörűségét, amikor egyszerre csak fülébe csendült Csokonai Vitéz Mihály halhatatlan költeményének zenéje: Földiekkel játszó / Égi tünemény... Ez volt tudniillik a kedvenc dala Cenci néninek ifjú leánykorában, s most, hogy újra hallotta, valósággal átszellemült az arca, két keze önkéntelen összekulcsolódott, egészen bizonyos, hogy imádkozott. Könnybe borult a szeme, s bár ez a boldogság könnye volt, gondoltam egy nagyot: meg fogom kacagtatni. Ha a lassú csárdásra gyorscsárdás következik, mért ne következzék e szomorú nótára víg nóta? A gondolat nemcsak nadselű volt ezúttal, de szép is, s könnyen végrehajtható. Mialatt Cenci néni hosszan elmerengett, észrevétlenül bemásztam a rádióasztal alá, s jól megváltoztatott hangon rágyújtottam erre a régi, de még mindig népszerű nótára, amelyet épp aznap hallottam egy suszterinastól: Csicsónénak három lánya. / A háromnak egy szoknyája. / Csicsóné, galambom, / Végy még kettőt, asszondom!
– Jesszusom, mi ez? hallottam Cenci néni sikoltását, de én újabb népszerű nótára gyújtottam, mely hangzik a következőképpen: Azért, hogy én gyalog járok. / Szeretnek engem a jányok. / Hajnalba, hajnal előtt. / Rózsafa nyílik a kapum előtt!
– Szörnyű! Szörnyű! – botránkozott Cenci néni, s én nyomban eldanoltam az utolsó két sor egy remek változatát, amely így szól: Hajnalba, hajnal előtt. / Bivalborju táncol a kapum előtt!
– Gyalázat! Disznóság! – kiabált Cenci néni. No de ilyet! Hát ezért vezettettem be a rádiót 10 millió koronáért, hogy nekem ezt nótázzák – piha! ki sem merem mondani.
Nosza, rögtön telefonált a rádióközpontnak, az igazgatót lesvindlerezte, de még a kormányt is, mely ilyen gyalázatos találmányt beenged az országba, hogy asszongya: Csicsónét meg bivalyborjút énekelnek be. Persze a rádióigazgató nem valami finomul válaszolhatott, amit Cenci néni visszakiabálásából következtetek, mondván: Hallja az úr, kikérem magamnak, sem nem álmodtam, sem meg nem őrültem! Mit? Őrült kakadu vagyok? Az úr meg őrült csimpánz! Alászolgája! Ezzel lecsapta a telefonkagylót, de később, amikor egy kicsit kifújta magát, ismét fölvette a kagylót, telefonált a rádió­szerelőnek, aki véletlenül nem messze lakott, s tíz perc múlva meg is jelent. Én persze összezsugorodtam az asztal alatt, hallgattam, mint a nyúl a bokorban, már majd megpukkadtam a visszafojtott kacagástól, mialatt Cenci néni aprójára elmesélte a szörnyű, a rettenetes, a hallatlan, a botrányos esetet.
– Nagyságos asszonyom – jutott végre szóhoz a szerelő –, itt valami rendkívüli csuda történt, még a rádiónál is nagyobb csuda, mert magam is lehetetlenségnek tartom, hogy a rádióba beleénekeljenek ilyen ízléstelen nótákat. A nagyságos asszony rádióján nem találok semmi hibát, tehát csakis az lehetséges, hogy csudamódon ezek az utcán énekelt nóták belekeveredtek a hullámzó Balaton... akarom mondani a hullámzó levegőbe, s elnyomták azokat a gyönyörű dalokat, amelyeket a rádióba beleénekeltek.
A szerelő ilyen finom ember volt, szavaival kissé lecsendesítette Cenci nénit, de finom szimatja is volt, mert egyszerre csak letérdelt a rádióasztal mellé, fölemelte a függönyt, mely a hirtelen össze­tákolt asztal durván faragott lábait takarta el, s mindjárt felfedezett két lábat, abba belekapaszkodott, szép gyöngén húzta, húzta, addig húzta, hogy egyszerre csak künn voltam egész mivoltomban. S mit gondol, mi történt erre, nagyapóka lelkem? Sikerült a nadselű gondolatom: megkacagtattam Cenci nénit!
Csak úgy csengett a ház Cenci néni egészséges, ropogós  kacagásától.
– Ó, te kedves csirkefogó, te! – ölelt, csókolt, meg közbe-közbe barackot nyomott a fejemre. – Van száz esztendeje, hogy ilyent szívem szerint nem kacagtam.
– Hiszen éppen ezt akartam – mondtam én.
Amikor aztán jól kikacagta magát, újon felhívta telefonon a rádióigazgatót, bocsánatot kért a sértésért, mondván: a nótákat az a drága lelkem, gyönyörűségem Öcsike énekelte.
– Á! Az Öcsike? – hallottam az igazgató kérdését. – Bravó, Öcsike! Legközelebb jer ide, s beszéld bele a rádióba valamelyik nadselű gondolatodat. Kapsz egy kiló cukorkát!
– Áll a vásár! – feleltem vissza.
No, nagyapó lelkem, gondolta volna-e, hogy ilyen nagy híre lesz az én nadselű gondolataimnak?
A másolat hiteléül:
Elek nagyapó
Cikk megjelenési időpontja: 2016-11-05 00:00
Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint bent marad-e az első ligában a Sepsi OSK labdarúgócsapata?







eredmények
szavazatok száma 392
szavazógép
Várható időjárás Sepsiszentgyörgyön
2016-11-05: Kiscimbora - :

A nevetni nem tudó királylány (Lett népmese)

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, akinek volt egy lánya. Ezt a királylányt soha senki sem tudta kacagásra bírni, ezért a király közhírré tette, annak adja feleségül, aki meg tudja nevettetni. A hír nagyon sok ifjúnak megdobogtatta a szívét, és már másnap tele volt a vár mindenféle ifjúval, magas rangúakkal és másokkal is, de bármit is tettek, minden hiábavaló volt, a hercegkisasszony ajka meg nem mozdult.
2016-11-05: Irodalom - :

Olvasólámpa: A hajótörött (Megjelent Gazda József új könyve)

A nemzet sorskérdéseit évtizedek óta interjúkban, szociográfiai munkákban, regényekben faggató Gazda József legújabb könyve, A hajótörött (Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 2016) meditáló, válaszkereső írás, az erdélyi magyar nemzeti közösség sorsregénye.