Sok romániai magyar mondja: én má azétt se menyek el választani, met nem akarok az udemerére szavazni! És meg is indokolják, cáfolhatatlan érvekkel. Íme néhány ezek közül.
Más magyar pártra vagy szervezetre szavaznék, de nincs, kire, mert már a Magyar Polgári Párt is érdekből RMDSZ lett. Az Erdélyi Magyar Néppártnak nem engedték az indulást, pedig mehetnékjük volt. Eddig hiába szavaztunk rájuk, nem hozták el nekünk az ótonómiát, s most már nem is beszélnek róla. Ott a sok, jobbnál jobb autonómiastatútum, de nem terjesztették a parlament elé. Minden politikus korrupt. Eleget hizlaltuk őket, legyen már vége. Nem harcolták ki a magyar nyelvű állami egyetemet, nem álltak ki megvédeni Székelyföld határait, a székely zászlók lobogtatásának jogát. Engedték újraállamosítani a visszaadott ingatlanjainkat. Bár éveken át kormányon voltak, csak maguknak szavaztak meg magas fizetéseket, nyugdíjakat, nyámjaikat, barátaikat alkalmazták politikai alapon, de a gyalogmagyarnak felkophat az álla. Elmennek négy évre Bukarestbe, ott eltűnnek, mint szamár a ködben. És így tovább...
Mindezek ellenére most még az Orbán-kormány is arra biztatja a romániai magyar választókat, hogy szavazzanak az RMDSZ-re, és ezért is nyakig vagyunk a dilemmában. Régen fordult elő – mondotta –, hogy olyan komoly veszélybe került volna a magyarok bukaresti képviselete, mint most. Szerencsére a magyarok budapesti képviselete megoldódott. Ráadásul Orbán ideküldte társait, Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét kövéren kampányolni az RMDSZ-nek. De ilyen ügyben járt már itt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, és itt kószált Kós(z)a Lajos Fidesz-frakcióvezető is. Ezek után sokan a Fideszre sem fognak szavazni, bosszúból! Tőkés László is megmondta Budapesten: „…az RMDSZ nem tudta méltóképpen képviselni a magyar ügyet Bukarestben, tehát nem méltó különleges támogatásra”. Akik viszont tudták volna, azok sajnos nem voltak Bukarestben.
Különben is minél rosszabb, annál jobb! Legjobb lesz, ha egyáltalán nem megyünk el szavazni. Ha elmegyünk, ha nem, a román képviselőháznak 330, a szenátusnak 136 tagja lesz, és Romániának lesz törvényhozása és kormánya is. Milyen jó, ha nem lesz magyar képviselet a román parlamentben, nem akad majd egyetlen korrupt magyar képviselő sem, aki miatt szégyenkezzünk. Sajnos, az sem lesz, akit szidni négy éven át. A szlovákiai magyaroknak sincs pártjuk a parlamentben, pedig kisebbségileg ők is elég elé vannak. Hallottuk: a Most–Híd Párt nem magyar, hanem vegyes, és Bugár Béla olyan szlovák politikus, aki jól beszél magyarul. A magyarok hiába verik a hidat a szlovákok felé, elemei valahogy nem érnek össze.
De ha nem megyünk el szavazni, nagyobb lesz az esélye, hogy a nem létező Székelyföld lakosainak gondjait olyanok képviseljék, akik vigyázó szemüket állandóan ránk vetik, mint például Dan Tanasă, aki a Szövetségünk Románia Párt oszlopos tagja, vagy Bogdan Diaconu Egyesült Románia Pártja. Dan Tanasă, a hivatásos feljelentő már számtalanszor bebizonyította hozzáértését és rátermettségét. Egymaga annyi székely zászlót és Községháza feliratot képes leszedetni, amennyit a három magyar párt nem tud kifüggeszteni. Sokan hiányolják a román–magyar párbeszédet. No, velük kellene kezdeni az egyeztetést. Mit tudnának nekünk ígérni abban az esetben, ha rájuk adnánk szavazatunkat?! Ha pártjaik elég erős képviseletet nyernek a parlamentben, akkor akár a kormányba is bevehetik, és ott tudnák igazán képviselni (ellen)érdekeinket. Szavazhatunk még a nagy jövő előtt álló Új Jobboldal Pártra, amelynek fiatal tagjai régebb szívesen jöttek hozzánk, Szentgyörgyre is megvillantani harciasságukat néhány december elsején. Érdekérvényesítési ügyekben ezekkel a pártokkal lehetne tárgyalni, mert igen hatékonyan tevékenykednek. Ha viszont valaki nem akar nyíltan rájuk szavazni, csak úgy titokban, akkor akképp tudja leginkább támogatni őket, ha egyáltalán nem megy el szavazni. Ha meg titokban sem támogatná, jól teszi, ha mégis elballag az urnák elé. Hogy mit cselekszik ott, immár tényleg lelke rajta. Ilyesféle dilemmákkal múlnak szavazás előtti utolsó napjaink.