Pedig a szövetségeseknek már nagyon-nagyon kormányozhatnékjuk van. Ha Iohannis engedné, máris nekigyürkőznének például az autópálya-építésnek, karácsony és újév között hatalmas iramban, egy hét alatt akár két métert is befejezhettek volna.
A vezérek, Dragnea és Tăriceanu – ketten, mint háromkirályok a betlehemi istállónál – új kormány születésében reménykedve látogatást tettek még karácsony előtt az elnöki palotában, a most atyaúristenként viselkedő Santa Klaus Iohannisnál. Kérték, adja áldását az általuk javasolt kormányfőjelöltre, Sevil Shhaidehre. Elnökünk viszont időt kért, mint vesztésre álló csapat edzője, és karácsony utánra ígérte a játék, jobban mondva a tárgyalások folytatását. A rá jellemző sebességgel mindent meggondolt, mindent megfontolt, mint Ferenc Jóska az első világháború előtt, és eldöntötte, hogy ő is totális háborút indít Dragnea győztes szociáldemokrata pártja ellen. Mivel haragszik rájuk, mert megverték pártját a választásokon, nem teljesítette kérésüket, hanem előrántotta hatlövetű Mikulás-virgácsát, és visszaverte a tatár Sevil Shhaidehre tett javaslatot. Az nem lenne nagy baj, hogy a hölgy iszlám vallású, így korán kézbe kapta a Koránt, és arra esküdött fel miniszterré ütésének pillanatában is, de az már igen, hogy férje, Akram Shhaideh némi nemzetbiztonsági kockázatot jelent, mert Szíriából jött, és az ottani elnök, el-Aszad embere volt. Állítólag a Hezbollah terrorszervezetről is elismeréssel beszélt. A szír elnök jóban van Putyinnal, így a férj akár az oroszoknak is kémkedhet. Félő, hogy feleségét is beszervezi, és Sevil például öngyilkos merényletet követ el egy kormányülésen, s ezzel irányíthatatlanná teszi az országot. De gondoljunk csak bele abba is, amit sok filmen láttunk: szerelmesek az ágyban államtitkokat szednek ki egymásból. Sevil, ha miniszterelnökké válik, elárulhatja férjének, hová van eldugva a deveselui rakétapajzs vagy az amerikaiak Konstanca megyei Kogălniceanu repülőtere és támaszpontja. De az igazi nagy baj vele, amiről hallgat Iohannis is, mert államtitok, az lehet, hogy ereiben magyar vér is csörgedezik. Ugyanis a titkosszolgálatok kideríthették, ősei még 1241–42-ben, a tatárjáráskor jártak erre, amikor is nem a szokásos magyaros vendégszeretettel fogadtuk őket, ezért bosszúból 1694-ben még tettek egy utolsó búcsúlátogatást Csíkban. Akkor történhetett az ominózus eset, amelyet Kisfaludy Károly is megírt, miszerint egy tatár elrabolta egy atyafi szép asszonyát, aki imigyen szólott utána: „Szegény tatár!”  Ez a hölgy lehetett akár Sevil valamelyik ük-ük-ük…anyja is.
Azon azért csodálkozom, hogy Angela Merkel nem állt ki Sevil jelölése mellett Iohannisnál, de majd meg is kapja érte a magáét! 
Végül is jó, hogy így történt, és a hazaffyak megnyugodhatnak, hiszen elég nehéz lenyelniük, hogy egy bakszász az államelnök, és nem hiányzott egy tatár miniszterelnök is. De közben még tarthattak attól is, hogy ha Dragneának nem marad más lehetősége, esetleg beveszi a kormányba az RMDSZ-t, amitől a székelyföldi románok is erősen rettegnek, és miniszterelnöknek Kelemen Hunort javasolja. Magyar miniszterelnök-helyettes már volt Romániában, de az a miniszterelnökséghez képest körülbelül annyit jelent, mint Bécsben a nix. Az elnök, jó hazafi lévén, bizonyára ezt a javaslatot is visszautasította volna, mert ő a magyarokhoz képest egész jó román, hiszen számtalanszor láthatjuk, amikor a himnuszt éneklik, ami többek közt a magyarokról, vagyis a tirannus barbárokról (barbarii de tirani) is szól, rögtön fájni kezd a szíve, ezért teszi mellére a kezét. Most, az utolsó pillanatban új ötlettel álltak elő a választás győztesei, és Sorin Grindeanut javasolták miniszterelnöknek. Csak remélhetjük, nem derítik ki róla, hogy csecsemő korában szülei öngyilkos merénylőnek nevelték, és csupán műszaki hiba miatt nem robbant fel a pelenkájába rakott robbanótöltet.