Nyomtatott újság megrendelése Paypal-al

Megrendelési periódus:

Kezdési dátum:


Regisztráljon, és szóljon hozzá írásainkhoz


Sepsiszentgyörgy, 2017. április 30., vasárnap 04:22
Köszöntjük Katalin, Kitti nevű olvasóinkat!

Emeltek-e szobrot 1940-ben Sepsiszentgyörgyön Andrei Mureșanunak ?

2017. január 4., szerda, História
Gheorghiu és a gipszminta
Gheorghiu és a gipszminta
Volt kollégám érdeklődött: van-e tudomásom arról, hogy a harmincas évek végén Szentgyörgyön szobrot állítottak Andrei Mureșanunak, a ’48-as román forradalmárnak, a neves román költőnek, a Deșteaptă-te, române! kezdetű, 1990 óta a román nemzeti himnusz szövege írójának? Meglepődve fogadtam kérdését, hisz ez olyan várostörténeti adalékot jelentene, melyről eddig a nagyközönségnek nem volt tudomása. Erre elmondta: brassói barátja kérte fel, kísérné el egy várostörténeti sétára Zanelli Gheorghiu bukaresti fizikust, aki nála annak a Zoanel Gheorghiu szobrásznak fiaként jelentkezett be, aki a harmincas évek végén Mureșanu alakjának sepsiszentgyörgyi megformázását vállalta el.
 
 
Nosza, gondoltam, nézzünk utána a hír valóságalapjának. Legelőször városunk legidősebb, kilencvenen felüli lakóinál érdeklődtem a szobor esetleges létezése felől. Mindnyájuk válasza kategorikus nem volt: ilyen szobor nem állott Sepsiszentgyörgy központjában. Megkérdeztem néhány, városunk történetében otthonosan mozgó barátomat is. Szintén a nem hallottam róla volt a válasz. Utánanéztem a Székely Nép korabeli számaiban. Semmi. Szólok ismerősömnek kutatásaim eredménytelenségéről. Pár nappal később újból cseng a telefonom: Gheorghiu úr a bukaresti műtermében elkészített kicsinyített másáról és a kész gipszmintáról fényképeket küldött. Nahát, akkor csak van igazságalapja az öregúr állításának. Kutassunk tovább. Eszembe jutott Ioan Lăcătușu, aki a szerinte „úgynevezett” Székelyföld román művelődési életének jeles és hírhedt kutatójaként több esetben is – szerényen fogalmazva – túlzásokra  sem volt rest elragadtatnia magát. Szerencsémre, a világhálón azonnal rátaláltam a  Condeiul Ardelenesc című folyóirat digitalizált példányaira, melynek egyik szerkesztője, és íme: a lap 2012. évi augusztusi számában a következő cím ugrott a szemembe: În toamna anului 1940 reprezentanţii regimului horthyst au dărâmat monumentul lui Andrei Mureșanu, ridicat în parcul central al orașului Sfântu-Gheorghe. (1940 őszén a horthysta rendszer képviselői lerombolták Andrei Mureșanunak a Sepsiszentgyörgy központi parkjában felállított szobrát.) Szerzője: Dr. Ioan Lăcătusu. A pontosság kedvéért idézem az írás szó szerinti fordítását, majd megjegyzéseimmel látom el.
„Az 550 éves Sepsiszentgyörgy város történeti kronológiája c. dokumentumkötet szerkesztése alkalmat kínált olyan adatok felkutatására, melyek Sepsiszentgyörgy és a Kárpát-kanyar román kulturális örökségének veszteségeit tárja fel az 1940. augusztus 30-ai bécsi döntést követő években. Ezen veszteségek közé sorolható Sepsiszentgyörgy város központi parkjában Andrei Mureșanu szobrának lerombolása. Lássuk, miről beszélnek a dokumentumok: 1939. február 25-én Sepsiszentgyörgy város Polgármesteri Hivatala közleményben ismerteti az Andrei Mureșanu-szobor emeléséről szóló határozatot, amelyben az alábbiak olvashatók: »Tisztelt Úr! Eugen Frățila kapitány úr kezdeményezésére Andrei Mureșanu sepsiszentgyörgyi szobrának emelésére vezetőtanács alakult. Egy ilyen történelmi alkotás fontossága mindenki által jól ismert, főleg itt Háromszéken, ahol a helyi lakosság ellenségeskedése közepette el kell ismernünk, hogy ez az ország egyetlen olyan megyéje, ahol még a legszerényebb nemzeti jellegű emlékmű sem található (az 1790-ben egy régi fatemplom helyén emelt ortodox templom és az 1799-ben létesített ortodox felekezeti iskola kivételével – I. Lăcătușu megjegyzése). Felhívással fordulok az Ön jó román szívéhez és értékes segítségét kérem a javasolt terv kivitelezéséhez. A szükséges pénzalap összegyűjtéséhez a bizottság kinyomtatta a kezdeményező jóvoltából felajánlott Vén Duna című történelmi tárgyú elbeszélő költeményt, amelyből a megye minden jó románjának felajánlunk egy példányt. Abban a meggyőződésben, hogy Ön ez alkalommal is teljes szívéből fog válaszolni nemzeti érzelmét megcélzó felhívásunkra, szeretném hinni, hogy ez a felhívás nem marad visszhang nélkül.
Sepsiszentgyörgy, 1939. február 25.
Dr. Nicolae Crăciun, Sepsiszentgyörgy város polgármestere«
A Háromszék jó románjaihoz intézett fenti felhívást a következő melléklet kíséri: »Mi, Nicolae Crăciun Sepsiszentgyörgy város polgármestere ezennel megbízzuk Radu Ioan és Munica Ion urakat, hogy a polgármesteri hivatal részéről osszák szét a Vén Duna című füzetet és gyűjtsék be a lakosság ebből származó pénzbeni hozzájárulását a Sepsiszentgyörgyön felállítandó Andrei Mureșanu-szobor részére.«
1939. június 14-én Sepsiszentgyörgy megyeszékhely Polgármesteri Hivatala az Andrei Mureșanu Szoborbizottság elnökéhez a következő átiratot küldi: »Megállapítást nyert, hogy Sepsiszentgyörgy Regina Maria Piacterének parkjában megkezdődtek az Andrei Muresanu szobrának felállításához szükséges munkálatok. Tekintettel arra, hogy ehhez nincs és a polgármesteri hivataltól nem is igényeltek építési engedélyt, ezennel tisztelettel kérjük, szíveskedjenek sürgősen kérvényezni az építési engedélyt, amint azt már szóban is tisztelettel kértük. A megfelelő engedély kibocsátásához kérjük, a kérvénnyel együtt két példányban elküldeni a Hivatalos Közlöny 1938. február 16-i 292. számában a Köztéri Szobrok Szabályzatának 14. cikkelyé­ben előírt munkálatok megnevezését. Ezeket a munkálatokat a fenti szabályzat 15. cikkelye alapján szakemberek fogják elvégezni. A fenti előírások megoldásáig kérjük beszüntetni a már megkezdett munkálatokat. Dr. Crăciun polgármester, V. Potcoavă titkár«
Az építési engedély megszerzése után, 1940 elején Eugen Frățila kapitány mint az Andrei Mureșanu Szoboremelő Bizottság elnöke a polgármesteri hivatalhoz az alábbi levelet nyújtja be: »Tisztelettel kérem elrendelni az erre a célra elkülönített 15 ezer lej támogatási összeg kibocsátását, melyet Gheorghiu Ionel kapitány, szobrász igényel. 1939. december 22.« Az 11 237/1939 iktatószámmal ellátott és Benedek alpolgármester által aláírt döntés jóváhagyta a kért 15 ezer lejes szoboralap támogatást. 1940. január 19-én a szobor emelésére alakult vezetőbizottság elismeri az összeg átvételét, megjegyezve, hogy ezen összeg az öntéshez szükséges bronz árának kiegészítéséhez szükséges. (RNL. Kov. MI, Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala törzs, 188 és 485/1939, illetve 119/1940 sz. iratcsomók)”

Megjegyzéseim a következők:
1. Az 1940 eleje időrendi el­írás, hiszen a 15 ezer lej kibocsátási kérése 1939. dec. 22-i keltezésű.
2. A szobrász keresztneve nem Ionel hanem Zoanel, teljes nevén Haralamb Zoanel Gheorghiu. A világhálón megtudjuk, hogy 1905-ben született Konstancán, és Bukarestben halt meg 2000-ben. A bukaresti Szépművészeti Iskola végzettje, Ion Jalea tanítványa, Corneliu Medrea kollégája, ezredesi rangig emelkedett, szülővárosa díszpolgára. Jelentős munkái között ott találjuk Andrei Mureșanu szobrát is 1935-ös elkészítési dátummal, megjegyezve, hogy felavatása évében lerombolták. Az évszám feltételezhetően elírás, a lerombolást viszont más, Gheorghiuról szóló források is átveszik, anélkül azonban, hogy az elkövető(k)re hivatkoznának.
Olvassuk tovább Lăcătușu tanulmányát:
„Az 1940. aug. 30-ai bécsi diktátum következtében Észak-Erdély a fasiszta-horthysta Magyarországnak való átadása után Andrei Mureșanu szobrát lerombolták, ily módon esve áldozatul a „minden, ami román” iránti vak gyűlölet által kiváltott nemzeti türelmetlenségnek.”
Megjegyzéseim:
1. A fenti megállapítást és az azt megelőző feltételezett szoboravatást Lăcătușu már bizonyítékok, hivatkozások nélkül jelenti ki. Persze ez nem jelenti, hogy meg nem történtnek kell ezeket tekintenünk, de mindenképpen bizonyítékokra lenne szükség. Véleményem szerint, mint annyi más esetben, egy lerombolt szobornak, emlékműnek csak maradnak meg darabjai (a ’48-as emlékmű összetört oroszlánjai, számos, 1945 után Észak-Erdély-szerte lerombolt, megsemmisített országzászló-emlékmű maradványai), s különben is, egy életnagyságúnál nagyobb bronzszobrot nehéz lenne darabokra törni. A fentiek miatt Lăcătușu kijelentéseit légből kapottaknak kell tekintenünk.
2. Lăcătușu írásából nem derül ki a Mureșanu-szobor pontos helye sem. Zoanel Gheorghiu fia úgy emlékszik, hogy apja a parkban megjelölte a leendő szobor általa legmegfelelőbbnek tartott helyét, de a helyi hatalmasságok a Bidu Valer prefektus által 1934-ben lebontatott ’48-as emlékmű  (lásd: Cserey Zoltán-József Álmos: Sepsiszentgyörgy képes története, 2011, 191. oldal) helyét szabták ki.
3. Összegezve az elmondottakat, végső következtetésem így hangzik: Zoanel Gheorghiu, bár 1940 elején elkészítette Andrei Mureșanu szobrának makettjét és gipszváltozatát, nagy valószínűséggel azonban a szoboröntésre és -állításra az 1940. augusztus 30-ai második bécsi döntés miatt már nem kerülhetett sor.
A továbbiakban – talán érezve, hogy a fenti megállapítását dokumentumokkal nem tudja alátámasztani – Lăcătușu úr propaganda hadjáratba kezd, és gyűlöletszítás céljából, ki tudja, hányadik alkalommal, írása utolsó két bekezdésében sorolni kezdi a helyi románság magyar fennhatóság alatti sérelmeit. Ezt, bár már nem képezi a Mureșanu-szoborral kapcsolatos tényeket, a teljesség kedvéért teszem közzé:
„Ugyanerre a sorsra jutott a sztrezserközpont (ma Mihai Viteazul Nemzeti Kollégium) udvarán az 1940-ben Máramarosról hozott fatemplom, az ugyanott felállított, a buzăui ipari líceum tanárai és tanulói által ajándékozott faragott fakereszt (troița), amelyen »A Hazáért és királyért elesett hősök emlékére« felirat volt olvasható, a hegyivadász dandár területén elhelyezett fakereszt – »az a csodálatos fakereszt, melyet a központ katonái faragtak, és melynél az egység katonái minden este takarodó előtt imádkoztak a király őfelsége egészségéért, az országért és a román nemzetért«, az ortodox templom előtti parkban levő fakereszt, melynek helyére isteni sugallatra áldozatos emberi munkával 1995-ben Andrei Șaguna mitropolita szobra került. A magyar fasiszta uralom alatt Kovászna és Hargita megye helységeiben 25, Kárpátokon túli segítséggel épült ortodox és görög katolikus templomot és kápolnát, több tíz haranglábat és fakeresztet romboltak le önkényesen.” Itt ér véget Ioan Lăcătușu írása.
 
2017. január 4.
szerda 10:03
tihi
1450 hozzászólás
Azt hiszem Lakatos elvtárs doktori dsszertációját is ellenőrizni kell,mert a dívatos román plagizáció betegsége nem valószínű,hogy őt elkerűlte!!!

2017. január 4.
szerda 10:57
janoska44
1631 hozzászólás
Ez a Lacatusu egy esze ment alak,mar a Ceausescu korszakban tapasztaltuk,kepebol ki vetkozve ,torka szakadtabol,uvoltott,es ha o igazi megerdemelt doktori cimet kapott akkor en doktor docens vagyok.

2017. január 4.
szerda 13:03
Ferencz
13081 hozzászólás
Adalék: a magyar "fasiszta államvezetés" (doktori (sic!) szintű történelemhamisítás" első emberét, Horthy kormányzót a háború befejezése után a háborús és az emberiesség elleni bűntettek vádja alól felmentették, míg a román fasiszta vezetés első emberét, Antonescu marsallt és bandáját ugyanezekért a bűnökért kivégezték! Amely tényről és a bűnökről Lacatusu elvtárs minden esetben valahogy "megfeledkezik". Pedig mennyire magyarszerető őgaládsága!

Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Felhasználónév:
Jelszó:
Regisztráljon most