A nyári Olimpiai Játékok, 16.

Nos, a legendából könnyen kihámozható a sportágat képező öt sport: a lovaglás, a vívás, a céllövés, az úszás és a futás. Ebben a sorrendben következtek a stockholmi (1912) olimpia öttusa-vetélkedőinek tusái. A célba érkező futár természetesen a svédek közül került ki: Lilliehöök.

Az első nem svéd dobogós a német Kakl (1928) volt, ő bronzérmet nyert. Az aranyat akkor is a svédek nyerték Sven Thofelt révén, és nekik jutott, egészen pontosan Lindmannak az ezüst is. Négy évvel később a dobogó harmadik fokára az amerikai Mayo lépett, az első két hely továbbra is a svédeknek volt fenntartva... Az első vereséget Berlinben szenvedték el a derék skandinávok, itt ugyanis a legjobb hírvivő futárnak a német Handrick bizonyult. A legjobb svéd, Thofelt csak a negyedik lett.

A második világháború után kezdődött minden elölről, azaz svéd győzelmeket jegyeztek a krónikások, 1948-ban Grut, 1952-ben Hall, de az első csapatbajnok Magyarország lett. Hall címvédése után két magyar olimpiai bajnokot avattak, Németh és Török révén. Mexikóvárosban mindenki Balczó Andrást várta a dobogó tetejére, a svéd Ferm szaladt fel, de ami késett, nem múlott, és Balczó Bandi öt világbajnoki címe mellé megszerezte az olimpiait is, bizonyítva, hogy ő a minden idők legjobb öttusázója.

Az egyéni győztesek névsorából hiányzik néhány nagy név: Benedek, Szondy, Kovácsi, Ferdinándy, Nagy Imre, Móna, Mizsér, Fábián a magyarok közül, Novikov, Szalnyikov, Lednyev, Onyiscsenko a szovjetek sorából, Lindemann, Korhonenm Mannonen a finnektől, a svájci Vetterli, az angol Fox, az amerikai Beck, Lambert... És ők már nem is kerülnek oda, új titánok döngetik az olimpia kapuját, s kérnek bebocsátást a halhatatlanok udvarába.

Sydneyben bemutatkoznak a nők is. Brit siker kíséri bemutatkozásukat, de rá négy évre, már magyar aranyéremnek örülhetünk.

Olimpiai bajnokok:

Év Egyéni Csapat

1912 Lilliehööm (své) —

1920 Dyrssen (své) —

1924 Lindman (své) —

1928 Thofelt (své) —

1932 Oxenstierna (své) —

1936 Handrick (né) —

1948 Grut (své) —

1952 Hall (své) Ma — Benedek, Kovácsi, Szondy

1956 Hall Sz — Gyerjugin, Novikov, Taraszov

1960 Németh (ma) Ma — Balczó, Nagy, Németh

1964 Török Ferenc (ma) Sz — Minyejev, Kokejev, Novikov

1968 Ferm (své) Ma — Balczó, Móna, Török F.

1972 Balczó (ma) Sz — Lednyev, Onyiscsenko, Smeljov

1976 Paciak (len) N-Br — Fox, Nightingale, Parker

1980 Sztarosztyin (sz) Sz — Lednyev, Lipejev,Sztarosztyin

1984 Masala (ol) Ol — Masala, Masulo, Cristofori

1988 Martinek (ma) Ma — Fábián, Martinek, Mizsér

1992 Skrzypaszek (len) Len — Czyzowicz, Gozdziak, Skrzypaszek

1996 Parigin (kaz) —

2000 Szvatkovszkij (or) —

*Cook (brit) —

2004 Mojszejev (or) —

* Vörös Zsuzsanna (ma) —

A legszorgalmasabb éremgyűjtő országok: Magyarország 9—8—4, Svédország 9—7—5, Szovjetunió 5—5—5, Lengyelország 3—0—0, Olaszország 2—2—3, Oroszország 2—1—0, Nagy-Britannia 2—0—3...

(Besenyei György: A természet világa)

A birkózás az életösztön kialakulásával együtt született. Az ember birkózott a természettel, s miután legyőzte azt, birkózott embertársával, előbb egy talpalatnyi földért, aztán az életért, a hírnévért, a dicsőségért... Már a 18. ókori olimpián szerepelt a birkózás. Stílusa a mai kötöttfogáshoz állt közelebb. Az első győztes a spártai Eurubatosz volt... A sportág ma is ismert szabadfogású változatát Észak-Amerikából importálták.

Az újkori olimpiák első bajnoka a német Schumann. Akkor még súlycsoportok nélkül rendezték meg a viadalt. 1900-ban pihentek a birkózók, 1904-ben új stílussal, a szabadfogással léptek hét súlycsoportban a küzdőtérre amerikai földön, elsöprő amerikai fölénnyel (minden érem az amerikaiak tulajdonába jutott). Négy évvel később Londonban már újra a kötöttfogás szerepelt a műsoron, s a krónikások följegyzik az első maratoni küzdelmet: a magyar Weisz Richárd több mint egy órán át gyúrta az orosz Petrovot, míg sikerült legyőznie. A különös rekord csak négy évet élt. 1912-ben Stockholmban sem alkalmazták a pontozást, a küzdelem a kétvállas győzelemig tartott. Ahlgren és Böhling küzdelme kilenc óra után sem hozott győztest, a rendezők beleuntak a küzdelembe, félbeszakították, s nem hirdettek bajnokot. Két ezüstérmet és egy bronzot osztottak ki. Ez a kilencórás rekord sem élt a világ végzetéig. Nem sokra rá az orosz Klein tizenegy órás harc után győzte le a finn Asikainent a második helyért zajló csatában.

Az ötkarikás küzdelem kezdetben skandináv fölényben zajlott, a bajnokok zöme finn, svéd... Pihlajamäki, Estergren három-három aranyérmet szerzett, Ivar Johansson egy olimpián (1932) kétszer állt a dobogó legmagasabb fokára, először a kötött-, majd a szabadfogású küzdelem győzteseként. A második londoni olimpiával (1948) új korszak kezdődött a birkózásban. Ez már nem a skandinávoké. Törökök, szovjetek kerülnek az élre, mögöttük, mellettük, olykor előttük japánok, bolgárok, románok, magyarok, amerikaiak nyomulnak előre. Ma más a képlet, az egykori szovjetek helyére orosz, ukrán, fehérorosz, grúz, örmény, azeri, türkmén, kazah, üzbég... birkózók tolonganak.

A második athéni olimpián színre léptek a nők is.

Olimpiai bajnokok:

Kötöttfogás:

48 kg: 1972: Gheorghe Berceanu (ro), 1976: Sumakov (sz), 1980: Uskempirov (sz), 1984 és 1988: Meanza (ol), 1992: Kucserenko (fák)

52 kg (54, 55): 1948: Lombardi (ol), 1952: Gurevics (sz), 1956: Szolovjov (sz), 1960: Dumitru Pârvulescu (ro), 1964: Hanahara (jap), 1968 és 1972: Kirov (bol), 1976: Konsztantyinov (sz), 1980: Blagidze (sz), 1984: Miyahara (jap), 1988 és 1992: Rönningen (no), 1996: Meknyicseko (kaz), 2000: Kvon (dk), 2004: Majoros István (ma)

57 kg (58, 60): 1924: Pütsep (ész), 1928: Leucht (né), 1932: Brendel (né), 1936: Lőrincz Márton (ma), 1948: Pettersen (své), 1952: Hódos Imre (ma), 1956: Virupajev (sz), 1960: Karavajev (sz), 1964: Ichigichi (jap), 1968: Varga János (ma), 1972: Kazakov (sz), 1976: Ukkola (fin), 1980: Szerikov (sz), 1984: Passarella (né), 1988: Sike András (ma), 1992: An H. B. (dk), 1996: Zavadski (len), 2000: Szamurgacsev (or), 2004: Jung (dk)

63 kg: 1912: Koskelo (fin), 1920: Friman (fin), 1924: Anttila (fin), 1928: Vaeli (ész), 1932: Gozzi (ol), 1936: Erkan (tö), 1948: Oktav (tö), 1952: Punkin (sz), 1956: Makinen (fin), 1960: Sille (tö), 1964: Polyák Imre (ma), 1968: Rurua (sz), 1972: Markov (bol), 1976: Lipien (len), 1980: Migiakisz (gö), 1984: Kim W. K. (dk), 1988: Madzsidov (sz), 1992: Pirim (tö)

68 kg (69):1908: Porro (ol), 1912 és 1920: Vaere (fin), 1924: Friman (fin), 1928: Keresztes Lajos (ma), 1932: Malmberg (své), 1936: Koskela (fin), 1948: Freij (své), 1952: Szafin (sz), 1956: Lehtonen (fin), 1960: Koridze (sz), 1964: Ayvaz (tö), 1968: Munemura (jap), 1972: Hiszamutgyinov (sz), 1976: Nalbandjan (sz), 1980: Ştefan Rusu (ro), 1984: Liszjak (jug), 1988: Dzsulfalakjan (sz), 1992: Repka Attila (ma), 1996: Wolny (len), 2000: Azcuy (ku), 2004: Mansurov (azer)

74 kg: 1932: Johansson I. (své), 1936: Svedberg (své), 1948: Andersson (své), 1952: Szilvásy Miklós (ma), 1956 és 1960: Bayrak (tö), 1964: Koleszov (sz), 1968: Vesper (ndk), 1972: Mácha (csz), 1976: Bikov (sz), 1980: Kocsis Ferenc (ma), 1984: Salomaki (fin), 1988: Kim Y. N.(dk), 1992: Iskandarian (fák), 1996: Azcuy (ku), 2000: Kardanov (or), 2004: Doktorisvili (üzb)

82 kg: 1908: Martensson (své), 1912: Johansson C. (své), 1920: Westergren (své), 1924: Vesterlund (své), 1928 és 1932: Kokkinen (fin), 1936: Johansson I. (své), 1948 és 1952: Grönberg (své), 1956: Kartozija (sz), 1960: Dobrev (bol), 1964: Simics (jug), 1968: Metz (ndk), 1972: Hegedüs Csaba (ma), 1976: Petkovics (jug), 1980: Korban (sz), 1984: Ion Draica (ro), 1988: Mamiasvili (sz), 1992: Farkas Péter (ma), 1996 és 2000: Yerlikaya (tö), 2004: Misin (or)

90 kg: 1908: Weckman (fi), 1920: Johansson C. (své), 1924: Westergren (své), 1928: Moustafa (egy), 1932: Svensson (své), 1936: Cadier (své), 1948: Nilsson (své), 1952: Gröndahl (fin), 1956: Nyikolajev (sz), 1960: Kis (tö), 1964 és 1968: Radev (bol), 1972 és 1976: Rezancev (sz), 1980: Növényi Norbert (ma), 1984: Fraser (eá), 1988: Komcsev (bol), 1992: Bullmann (né), 1996: Olejnyik (uk), 2000: Ljungberg (své), 2004: Ibrahim (egy)

100 kg: 1896: Schumann (né), 1908: Weisz Richárd (ma), 1912: Saarela (fin), 1920: Lindfors (fin), 1924: Deglane (fr), 1928: Svensson (své), 1932: Westergren (své), 1936: Palusalu (ész), 1948: Kirecci (tö), 1952: Kotkas (fin), 1956: Parfjonov (sz), 1960: Bogdan (sz), 1964 és 1968: Kozma István (ma), 1972: Nicolae Martinescu (ro), 1976: Balbosin (sz), 1980: Rajkov (bol), 1984: Vasile Andrei (ro) 1988: Wronski (len), 1992: Milian (ku)

13o kg: 1972: Roscsin (sz), 1976 és 1980: Kolcsinszkij (sz), 1984: Blatnick (eá), 1988, 1992 és 1996: Karelin (sz, or), 2000: Gardner (eá), 2004: Barosev (or).