Megújulás helyett

És a pénzzel — mint tudjuk, a föníciaiak óta — sok mindent lehet kezdeni, elsősorban ki lehet elégíteni a választások idején a jelöltek körül sertepertélő, zsebeiket, pénztárcáikat is megnyitó támogatók kisebb vagy nagyobb seregét. Nem a pénzt dugják majd a maga nyers formájában vissza klientúrájuk zsebébe, hanem a fejlesztésekre, beruházásokra kiírt pályázatokat nyeretik meg majd embereikkel. Ez virágzó üzletet jelent a magát politikailag korábban elkötelezett vállalkozóknak, s csurran-csöppen valamennyi az osztogatónak is. Igaz — jó esetben —, közben elkészül egy-egy út, kiépül a település közműhálózata, megjavítják az iskolákat vagy óvodákat, még lakásokat is építenek a rászorulóknak, csak nagyon sokba kerül, többe, mint illik s szokás, mert mindenki, a megrendelőtől a kivitelezőig sokat akar keresni rajta. Igaz, a magas költségek miatt kevesebb munkát végeznek majd el, mindenki vakarja majd a fejét, miért drágább mifelénk egy kilométer út, mint mondjuk Ausztriában.

A gazdasági érdekek nyomása alatt végül is elsikkadt az a korábban népakaratként fennen hangoztatott igény, miszerint Románia lakossága a választásoktól a politikai osztály megújulását várja. Dehogy újult meg! Bukaresti statisztikák szerint az országban az önkormányzati tisztségviselők nyolcvan százaléka tíz-tizennyolc éve ugyanaz, s most sem az új, fiatal emberek nyertek, hanem a veterán pártkatonák, s velük együtt üzleti köreik. A pénz és a gazdasági érdek ural majd mindent. Elvégre kapitalizmus van.