Nyomtatott újság megrendelése Paypal-al

Megrendelési periódus:

Kezdési dátum:


Regisztráljon, és szóljon hozzá írásainkhoz


Sepsiszentgyörgy, 2017. február 21., kedd 23:02
Köszöntjük Eleonóra nevű olvasóinkat!
Kultúra » Irodalom
2017-02-11: Irodalom - :

Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora – részletek / 1.

Preiszler József tollrajzaA Pilvax-asztal Jókai éppen a huszadik évét töltötte be, illetve egy pár nappal volt túl rajta, mikor február elején Pestre utazott, hogy a Molnár József ügyvéd híres irodájában mintegy előkészüljön az ügyvédi cenzúrára, azt letegye, és azután végképp megtelepedjék Komáromban.
2017-02-04: Irodalom - :

Bogdán László: A vers születése, avagy hogyan nem tanultam meg ugatni

Azon a márciusi estén szél cibálta az utcai gázlángokat, az ablaktáblák tompán remegtek, és néhány korhely odalenn az utcán kornyikálva a csatornákat hangosan megdöngette. Rubin teát ittunk a sárga lámpafényben.
2017-02-04: Irodalom - :

Bogdán László versei

Bogdán László verseiAz  erdélyi  történet  IV. Ady Csucsán, az ablakból nézi a menekülőket „Dolgaink romoltak. Mégse tűztünk el innen. Akkor is itt maradtunk, amikor mások futottak?” Csinszka dadája már sírt. Csucsai ablakunkból néztem, rossz szekereken menekültek a népek. Hosszú századok óta mindig csak menekültek. Török, tatár és muszka, labancok, martalócok. Áradás, visszavont kegy, hajójegy, adósságok. Ki tehette, erdőkben keresett menedéket. Ilyenkor mire gondol az égben fenn az Isten? Futnak ágrólszakadtak. Bosszúállók a győzők. Vérre szomjúzó csordák fosztogatják a várost. Ilyenkor elfordul? Sír? Mit akarhat az Isten? Rossz szekerek viszik. A vesztes visszafordul. Fénybe fürdetné arcát, míg a nap is el nem vész.
2017-02-04: Irodalom - :

Bogdán László új könyvei –

Bogdán László új könyvei – Az önpusztítás módozatai és Ha mégis visszamennék – megrendelhetőek az erdélyi webes könyváruházakban: Idea könyvtér – erdélyi magyar könyvek + Könyvek – Székelyhon.ro – Székelyföld hírportálja
2017-02-04: Irodalom - :

Bölöni Domokos: A szárnyalás megállíthatatlan!Tárca

„A csákány koppan, és lehull nevedről az ékezet...” – az önkéntes száműzetésben élt nagy magyar író Halotti beszédének mély fájdalmát szűkebb pátriánkban is átéreztük; néha tragikomikus színezetben. Panek Zoltánnál olvasható: „A 25 éves Utunk ünnepére írt humoros megemlékezésemben Félix Dzserdzsinszkijtől, a korábban a varsói nyilvános illemhelyek volt felügyelőjétől is idéztem: »Önök jól tudják, miben rejlik az én erőm: én sohasem kíméltem magam!« A nagy Ő helyett nagy A betűt szedtek, tehát: »Anök jól tudják stb.« A gépindítás előtt egy perccel vettük észre Gálfalvi Zsolttal.”
2017-02-04: Irodalom - :

Farkas Dénes: VándorszékelyTárca

Farkas Dénes: Vándorszékely (Tárca)Legtöbbünknek, ha halljuk Horger Antal nevét, nem a magyar nyelv egyik kimagasló tudósa jut eszünkbe, hanem hogy József Attila ellenszenvessé örökítette meg a nevét – talán örök időkre.
2017-02-04: Irodalom - :

Páskándi Géza: A medve

Ki ez itt, e markos fickó, barnabundás? Hát a mackó. Nehogy azt mondd néki: mackó, roppant sértődős a fickó. Becsületes nevén: medve, teljes nevén: barnamedve, s hogyha morcos, mord a kedve, birkózódna, verekedne.
2017-02-04: Irodalom - :

Zelk Zoltán: A fekete kutya meg a fehér kacsa

Papp Zalán Magor, SepsiszentgyörgyA tájat még hó lepte, az ágakat dér, a kis patak téli álmát aludta a jégtakaró alatt. Nem csoda hát, ha szaporán szedte a lábait Csörgő, a kis fekete kutya. Azon igyekezett, hogy estére már valami ház közelébe érjen, nehogy a szabadban aludjon, egy fa tövében, mint tegnap. Nem is sietett már, de szaladt a havas országúton, amikor egyszerre csak hallja, hogy megszólítják. Oldalt néz, hát egy tiszta fehér kacsa szólongatja őt az út széléről.
2017-02-04: Irodalom - :

Emerencia néni neve napjaBenedek Elek: Öcsike nadselű gondolatai és csínytevései

Éppen ezer esztendeje, édes nagyapóka, lelkem, hogy nem írtam magának, de ennek  éppen ezer oka van. Elég, ha megemlítek néhányat, nevezetesen: itt is sok a tanulnivaló, akárcsak Erdélyben, aztán sok időmet rabolja el a Világbéke című újságom szerkesztése, s nemcsak vers-, de zeneszerzéssel is foglalkozom, így aztán, bár közben sűrűn termelem a nadselű gondolatokat, nem volt időm azok megírására. De mert észrevettem, hogy a Cimbora-unokák békétlenkednek nadselű gondolataim szünetelése miatt, íme:
2017-01-28: Irodalom - :

Alkalmi Szélhárfa– két új verseskönyv –

Fekete Vince és Lövétei Lázár László legutóbbi verseskötete némiképp rendhagyó, mintha kitérők, megállók vagy épp az erőgyűjtés lenyomatai lennének. A megállapítás nem kisebbíti a felismerést: a Szélhárfa. 99+1 haiku (Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2016) és az Alkalmi (Sétatér Könyvek, Kolozsvár, 2016) izgalmas, a korábbiakhoz joggal mérhető könyvek.
2017-01-28: Irodalom - :

Lövétei Lázár László: „batyunk botunk fegyverünk”Zsörtölődő rigmus a 80 éves Kányádi Sándornak

„lelket ír, nem cifra szókat” (Arany Tompáról, 1847. február 28.)
2017-01-28: Irodalom - :

Fekete Vince: Modern nomád

Otthon a világ nagyvárosainak ösz- szes sátraiban.
2017-01-28: Irodalom - Molnár Vilmos:

Tamási Áron: SzülőföldemSzékely Könyvtár

Tamási Áron: Szülőföldem (Székely Könyvtár)Tamási Áron írásművészetének több méltatója is „csúcsértéket képviselő” műnek tartja a Szülőföldem című, először 1939-ben megjelent könyvét. Hogy könyvsikerről volt szó, az is jelzi, hogy a második világháború végéig többször is kiadták. Annál szomorúbb sorsa lett a műnek a szocializmus évtizedeiben mind Magyarországon, mind Romániában. A Kárpát-medencei magyar nyelvterületen 1990-ig csak egy nagyon cenzúrázott, 1976-os bukaresti kiadásról tudunk, amely más írások mellett a Bölcső és környéke című kötetben jelent meg a Kriterion Kiadónál.
2017-01-28: Irodalom - :

Tamási Áron: Szülőföldemrészlet

Tamási Áron: Szülőföldem (részlet)Egyik alkalommal, inkább a tél farkán, mint a tavasz kezdetén, ebéd utáni feketekávéra mentem itt Kolozsváron. De még jóformán bé sem léptem a kávéházba, hát nagy örömmel jön felém az egyik kedves, kék szemű barátom. – Gratulálok! – mondja, és rázza a kezemet.
2017-01-21: Irodalom - :

Kányádi Sándor: „Egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv”A magyar kultúra napja

Kányádi Sándor: „Egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv” (A magyar kultúra napja)Kányádi Sándornak, a költőnek mit jelent az anyanyelv? – Nekünk egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv. Mi ebbe a nyelvbe csomagolva jöttünk több évezreden át, és érkeztünk meg ide. Elkezdtük fölvenni a hitet, hogy beilleszkedjünk ide, Európába. De úgy, hogy már-már a nyelvünk is ráment. És akkor egy vagy több szerzetes – például Pannonhalmán – körmére égő gyertyával (innen ez a szép kifejezésünk) nekiállt lefordítani egy temetkezési beszédet, mert különösen temetkezés alkalmával sajdult bele ezekbe a fiatal papokba, barátokba az, hogy az Úristennek se lehet tetsző, hogy olyan nyelven ajánljuk a magyar halott lelkét az Egek Urának, amit a végtisztességtevők nem értenek. Ezért fordították le ezt a beszédet.
2017-01-21: Irodalom - :

Kányádi Sándor: Lőrincze Lajos emlékére

porában is áldott kiért és ezerszer áldott ki által akár a szív fölött a vért szembefeszült a másvilággal meg akkor váltódott e nép és küldetését akkor kapta mikor a röggel az igék magyarul hulltak a halottra hazánkká akkor lett örökre ez a sokszor ege-se-földje töredékes nyelvünk-honunk s a jövendőbe glóriával léptünk a nyitott síron átal mondván por és hamu vagyunk.
2017-01-21: Irodalom - Farkas Árpád:

Tompa László: Válogatott versekSzékely könyvtár

Most, hogy a Székely Könyvtár jóvoltából, csaknem feledtető félszázad után ismét kezünk ügyében a hajdani „erdélyi költőtriász” (Áprily–Reményik–Tompa) egyik jelesének versei, időtállóságukat sugallja, hogy nekem is ugyanaz jut eszembe róluk, mint negyven  esztendőkkel ezelőtt.
2017-01-21: Irodalom - :

Erdélyi télbenTompa László versei

Mily szörnyű súllyal nyomja a tél a földet... Terhét a fák is görnyedve nyögik. A házak szinte megrokkannak alatta... De azért csak állnak és várják a tavaszt. Míg havat pallva a Budvár körül Sors szele sír... A sietve leszálló Szürkületben titokzatos árnyak Sunnyaszkodnak bokortól bokorig – Most minden cserje, domb rajzó mese-méhkas! Küzdelmes sorsú véreim ilyenkor Kunyhóikba húzódva éjjeleken át Hallgatják, hogy egy-egy csúf toportyán Egy kiugró bércre kiülve dudál. Hallom s hallgatom én is, tudva: ezalatt Valahol tehetetlenkedő orvosok közt Tátog levegőért a megszületni nem tudó Gondolat, míg eszméletlen milliók Ész nélkül futnak itatni szomjukat. Fény csurog rájuk nagy házcsodákról, S mormoló vörös malmok szédületében Húzza Jonny és táncol Josephine. Karomban is meg-megbizserdül a vágy: Nekivágni az élet sodróbb áramának: Lüktessen együtt életem is A nagyvárosok lüktető életével. (Él társam is ott – pár mai – legkülönb.) De mindjárt érzem: valami visszatart. Mi? Nem tudom. Ám úgy látszik: erős! Azt mondom néha: talán a gondok... család... De lehet más is – Elég, hogy maradok, A csillagokat kérdve: jön-e már tavasz? Míg havat pallva a Budvár körül Sors szele sír... kiugró bérceken Toportyán dudál – s véreimmel a tél Felbonthatatlanul egybeölel –
2017-01-21: Irodalom - :

Csordás Mihály: Házak a felhőkbenTárca

KUN JÁNOS (Békésszentandrás) grafikáiIlyenkor a tél ködéből előtűnve, ha utazótáskával megérkezünk a faluba, és ha régi szokás szerint senki sem hányta el a járdáról a havat, végigbukdácsolunk a kocsiút fagyos göröngyein mindenkori otthonunk felé. Gyorsan szemünkbe tűnik: itt egy szán elhaladt már, nyomában nem ér térdig a hó. Fenséges jóérzésünkben nem vesszük észre a központ emeletes kockaházait, a két nagy üzlet fényreklámos épületét, az iskola modern tornatermét és a csorba nyárfasort a hibátlan tegnapinak a helyén… Az ablakokban díszlő fenyőfák varázsa még hat.
2017-01-21: Irodalom - :

ÉrtékteremtőkSzékely Ferenc ötödik interjúkötete

Értékteremtők (Székely Ferenc ötödik interjúkötete)Hálás műfaj az interjú. Beszélgetős műfaj lévén, különösen a tévében és rádióban használják előszeretettel. Az írott sajtósok is kedvelik. Az olvasó és hallgató is szereti, mert az emberi gyarlóság már csak olyan, hogy szeretünk mások gondjairól, bajairól hallani, olvasni, hátha gyógyírt találunk, akár icipicit is, a sajátunkra, de ha kárörvendezhetünk, azt sem vetjük meg.
2017-01-21: Irodalom - :

Bálint Mária: KutyahidegTárca

Bálint Mária: Kutyahideg (Tárca)Emberemlékezet óta nem volt ilyen  kutyahideg január, mondá néhány viszonylag fiatal ember, s rögvest iskolaszünetet rendeltek el az ország fővárosában s huszonkét megyéjében, de még a bukaresti egyetemek kapuit is becsukták három napra, nehogy a fagy foga magasabb tudásszinteket is elérjen. S valóban megkötött a hideg az egyébként leghűvösebb székelyföldi településeken is, vízesések, szökőkutak dermedtek szoborrá, az „égető hidegben” oktatási inézmények, épületszárnyak kaptak lángra, s a patikák, orvosi rendelők megteltek köhécselő emberekkel.
2017-01-21: Irodalom - :

Éva és a libaNemes Nagy Ágnes

Fülöp Edina Henriette, SepsiszentgyörgyJeges vízben, sűrű hóban libák úsztak a folyóban. Lubickoltak, verekedtek, estefelé hazamentek. De egy liba elmaradt, tiblábolt a domb alatt, vergölődött jó sokáig, felért a hó a hasáig. Éva akkor leszaladt, felkapta a madarat, hű! nehéz volt, mint a só, sárga lába csupa hó. Furcsa is a libaláb: volna tollas legalább, hártyás ujja puszta, pőre, nincs cipője, csak a bőre. Éva, amint karba kapta, kesztyűjével tisztogatta, futott vele, úgy cipelte, szinte vállig fölemelte, liba nyaka válla mellett hosszú sálként hátra-lengett. Vitte Éva a libát, mint egy nagy, kövér babát, fönt a dombon földre rakta, havas tollát simogatta, de az rá se hallgatott, azt se mondta: jónapot – háttal fordult, s hófehéren elgyalogolt a sötétben.
2017-01-21: Irodalom - :

A kályha és a tűzPáskándi Géza

A Kályha és a Tűz békességben éltek, naponta beszélgettek, duruzsolgattak erről-arról. A Kályha nagyon szerette a Tüzet, a Tűz is a Kályhát. Hanem a Tűz néha eltűnt a Kályhából, elindult világgá, s amikor visszajött, mindig más volt. A Kályha megkérdezte: – Hol jártál, kedves Tűz?
2017-01-21: Irodalom - :

Füst kisasszony, Korom úrfiPáskándi Géza

Hol, hol nem, egy nagy kéményben élt Korom úrfi. Ahogy ott éldegélt, mindennap elsuhant a szeme előtt egy csudaszép leány. Hosszú haja volt, és olyan fátyol lebegett körülötte, amilyen még egy királyleánynak sem igen van. Beleszeretett Korom úrfi az örökösen elsuhanó leányba, aki nem volt más, mint a szépséges Füst kisasszony.
2017-01-21: Irodalom - :

GyufafejPáskándi Géza

Egy dobozban, kis dobozban, amit néha skatulyának szoktak hívni, élt egy sereg gyufafej. Mindük közül a legkisebb, egy gyufafej-kisgyermek volt a nagyon-nagyszájú. – Nem nyugszom én addig, amíg a nap lángjával az én kicsi lobbanásom össze nem mérhetem. Kacagtak a többiek, csak úgy rengett a doboz.
2017-01-21: Irodalom - :

Öcsike palacsintázikBenedek Elek: Öcsike nadselű gondolatai és csínytevései

Édes nagyapóka, lelkem, hál’ istennek szabad vagyok, mint a madár, és újra termelhetem a nadselű gondolatokat, sőt, feleleveníthetem szép gyerekkorom nadselű gondolatait is. Ezek közé tartozik, amikor a konyhából kiszalasztottam a jó Zsuzsi nénit, a mi szakácsnénkat, akinek én kedvence voltam, s vagyok ma is, s leszek mindörökké, mert ha őt tréfálom is meg a nadselű gondolatommal, egy kicsit úgy tesz, mintha haragudna, aztán titkon nekem juttatja a legjobb falatokat.
2017-01-14: Irodalom - :

Szilágyi N. Sándor: Bukaresti mozaikkockák4.

Csillag István illusztrációjaTizennyolc év alatt a bukarestiekkel, az utca emberével nekem mint „hazai márkájú” magyarnak semminemű konfliktusom nem volt magyarságom miatt. (Egyszer szólt rám a troliban egy férfi, hogy miért beszélek magyarul, erdélyie­sen lágyított mássalhangzókkal színezve román beszédét.) Azt viszont többször tapasztaltam, hogy hirtelen mekkora becsbe kerültem, mihelyt kiderült, hogy magyar vagyok.
2017-01-14: Irodalom - :

Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik, vacogjon, fújja körmét, topogjon, földig érő kucsmába, nyakig érő csizmába, burkolózzék bundába, bújjon be a dunyhába, üljön rá a kályhára – mindjárt megmelegszik.
2017-01-14: Irodalom - :

A jóságos tündér és a tizenkét hónapszlovén népmese

Burián Barbara, SepsiszentgyörgyHol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz mostoha, aki édeslányát jobban szerette, mint a szeme világát, de mostohalányát, Maricát teljes szívéből, teljes lelkéből gyűlölte. A kislány nem állhatott meg előtte. Ha szerét ejthette, kínozta, gyötörte, szeretett volna tőle mielőbb megszabadulni. Egy napon mind a két lányt elküldte a folyóra, hogy gyapjút mossanak. Az édeslányának fehér gyapjút adott, a mostohának pedig feketét lökött oda, és ezt parancsolta neki:
2017-01-14: Irodalom - :

Pacsuli néni sétálni megyBenedek Elek: Öcsike nadselű gondolatai és csínytevései

Édes nagyapóka, lelkem, figyeljen ide, hadd mondok el Pacsuli néniről egy újabb történetet. Remélem, nem feledte el, hogy Pacsu­li néni igazi neve Orsolya, de úgy pacsulizza magát, hogy ráragadt a Pacsuli név. Nyár elején történt, hogy Pacsuli néni kitekintett rózsadombi villájának ablakán, s átszellemülten sikított fel: Ah, de pompás az idő! Nosza, nyomban összevissza pacsulizta magát, aztán vette kedves régi napernyőjét, szólította még kedvesebb kutyuskáját, Dodót, szalagot meg pórázt kötött a nyakára, s szép csendesen elindult a Rózsadombon, be a város felé.