Bár én nem voltam ott, ez a délután egy kicsit más volt, mint a többi. Bukarest lett pár óráig az Olimposz, és a parlamenti palota maga Olümpeion, az istenek főtemploma. Mai ember számára ez nem jelent mást, mint hogy Bukarestben szervezték meg a 2008-as NATO-csúcstalálkozót.

Amikor négy hónappal ezelőtt belevágtunk, még nem tudtuk, mekkora feladatot vállalunk, és még azt sem láttuk, milyen akadályokba fog ütközni a megszervezés. Úgy volt, ahogyan mindig lenni szokott. Hogy miről is beszélek? Arról az egyhetes rendezvényről, melyet idén, tizenöt év alatt második alkalommal az Osonó Színházműhely szervez meg: az ODIF-ról.

Középiskola. Csak egy szó. Mégis annyira kifejező. Gyakorlatilag tizenkét évig a diákok ,,rémálma", ugyanakkor a második otthonuk. Sokan legszívesebben örökre megszabadulnának az iskola által nyújtott gyötrelmektől, de akadnak olyanok is, akikben vegyes érzelmeket kelt a szó. Sok mindent magában foglal: haverok, szórakozás, jó hangulat, tanulás, órák, tanárok, diákok, és sorolhatnám…

,,Ha elevenebb lenne, akkor a vére is élénkebben keringene, s ha a vére élénkebben keringene, akkor elevenebb lenne." Hangzik el mintegy jelmondatként a circulus vitiosus Bocsárdi László, Yvonne, burgundi hercegnő című előadásában, jelmondatként a színpadon, jelmondatként világunk, társadalmunk mindennapjaiban, köreinkben. Akkor hát tegyünk mi is egy kört.

hol nincs hely- s reménytelen,

hisz vigyázok rá,

s Ő ment a tébolytól.

Csend van, a feszültség ott lobog a levegőben. A nap bíborban ragyogtatja a horizontot. Lassan a sötétség uralmának leáldozik, helyét az éltető fény veszi át. Felébresztve vele az egész határt.

Az iskolák jelenlegi helyzetét, a körülményeket, a tantervet, a tanár-diák kapcsolatot firtató sorozatunkban ezúttal a tanintézetek vezetőié a szó. Biró Bélát, a Székely Mikó Kollégium igazgatóját, Kerekes Dórát, a Mikes Kelemen Főgimnázium aligazgatónőjét, valamint Kerezsi Jánost, a Plugor Sándor Művészeti Líceum igazgatóját kérdeztük.

Mindenki nagy izgalommal várta az indulás pillanatát. Az esős estén mindenki elfoglalta helyét a buszon, ki az emeleten, ki a földszinten. A már összeszokott kórus jó hangulatban integetett városának. A sepsiszentgyörgyi Mikes-kórus jó buszos szokásához híven gitár és dob kíséretében énekelte végig az utat.

Húsvét közeledtével mindig új színbe öltözik a város: a kirakatok Bálint-napi szíveit a húsvéti nyulak váltják fel.

Volt egy tanárunk. Péternek hívják. Elég nehéz feladatot vállalt: nyolc drámás diáknak kellett megtanítania az újságírás csínját-bínját.

Néha egy élethelyzet, néha egy érzelmi állapot, néha pedig egyetlen ember közelsége is elegendő ahhoz, hogy valaki tollat ragadjon, és papírra rója gondolatait.

Nyilvánvaló, miért vagy itt. Olvasgatsz. Érdeklődsz. Ahogy futod át a szavakat, azokat a momentumokat keresed, amelyek megfoghatnak. Ahogy egyre tovább jutsz, türelmetlenné válsz, nem érted, hogy miért kell neked egy ismeretlen szövegben elmerülnöd, aminek ráadásul március 15-ről kellene szólnia. 1848-ról. Hősökről. Kossuthról. A Batthyány-kormányról. Petőfiről.

Mordizommal, Meseország királyával beszélgetek arról, hogy miért menekül el mindenki az országából, és helyesnek tartja-e viselkedését.

Pénteken nagy sürgés-forgás volt a Nagy Mózes Elméleti Líceumban, hiszen rangos eseményre került sor. A gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium és Szakközépiskola tanári és diákküldöttsége újra ellátogatott hozzánk.