Néha elég a közeli városba utazni, s máris más gondolataink támadnak, más szemszögünk alakul ki, másra is felfigyelünk. Az utazás megváltoztatja az eszméket — mondják a franciák. Nos, mi, szerkesztők megtettük ,,ötletutunk" egy szakaszát, mely alapján sikerült változást hozni a lapban.
,,Tessék! Megmutatjuk mi a tanároknak, a felnőtteknek, az igazgatóknak, az igazgatóságoknak, az iskoláknak! Megmutatjuk, hogy nem vagyunk mi babszemek!" — üzeni egy kolozsvári diák, aki részt vett a felvonuláson.
Nem mer szembenézni önmagával, fél a jövőtől, ugyanúgy, mint a jelen nehézségeitől... Mindez olyan személyre vall, ki pusztán csak empátiából, vagy — a diák esetében — a tanár jóindulatának megszerzése végett lépi át annak az intézménynek a küszöbét, mely emberségre és tudatosságra nevel.
A tegnap számomra az életérzések napja volt. Sétáltam a szemaforok felé. Már tíz percet késtem, de nem zavartattam magam. Elzárva magam a külvilágtól zenét hallgattam, méghozzá maximális hangerővel. Közben az embereket figyeltem. Majd csak a tekintetükre próbáltam összpontosítani. Mérhetetlen szomorúság fogott el.
A ,, hely", ahol a következők végbemennek, az a közeg, ahol a szeretet nem elhazudott, elferdített, torz és labilis érzelem, netán hangulat, hanem élő és állandó valóság. Elemi tényező, akárcsak a levegő a Földön.
Kerekes Jenővel, a sepsiszentgyörgyi Gyermekek Palotájának igazgatójával azért beszélgettünk, hogy ismertessük azt a helyet, amely sokunknak lehetőséget jelenthet, miközben nem is tudunk róla. Megtudhatjuk, hogy miben nyilvánul meg a diákokért való tenni akarás, milyen eszközökkel próbálják feléleszteni a tevékenységekkel a diákokban a tanulásvágyat.
Mindenki saját szempontjából viszonyul a sztrájkhoz. A tanárnak pénz kell, jogosan, a kétkezi munkás háborog, hogy ő miért nincs megbecsülve, a szülő nyafog, elmaradnak a tananyaggal a gyerekek, és végül, aki nem túl buzgó, örvend, hisz egy rövid vakáció bármikor jól jön. Miért is ne adnánk igazat mindenkinek?
Amint meghallottam, hogy Sepsiszentgyörgyön megrendezik a Kortárs Magyar Filmnapokat, azonnal felébredt bennem a kíváncsiság. Kevés utánajárással megtudtam, hogy a Művész Moziban rendezik, ismertebb nevén a Cinema-klubban november 11. és 15. között.
Habár reneszánszukat élik manapság, mégis kiveszőben, hiszen a mindenütt jelen lévő elektronikus zene kiszorítja a fiatal nemzedékek érintkezési felületeiből e régiségeket, a még tiszta hangú, egyszerű zeneszerszámokat.
Újságunk első lapszáma 2008. november 7-én jelent meg Kavarkád címmel. Történelme még nincs, hiszen még nem volt rá ideje, de bízunk benne, hogy lesz. Ennek ellenére, a cím már korábban megszületett, sőt, még előtte is voltak kezdeményezések, melyeknek nem maradt kézzelfogható nyoma.
Egyre gyorsabban telnek a nyári vakációk... Egyre inkább azt vesszük észre, hogy nincs időnk mindenhová elérni ,,nyaralni". Vajon így telne az iskolaidőszak is? Kiderül az idén.
Székelyudvarhely egyes iskoláiban is problémákat okoznak az öltözködésre, a hajviseletre és a pirszingekre vonatkozó szabályok. Kicsi Pali, a főhősünk egy középiskolás, örökvidám gyerek, aki a következőképpen élte meg Székelyudvarhely egyik tanintézményében iskolás éveit.
