Tegnap ért véget az idei Országos Diákszínjátszó Fesztivál, melyet ezúttal Székelyudvarhelyen szervezett meg a Tamási Áron Gimnázium Vitéz Lelkek nevű színjátszó csoportja. Az ODIF-ot az idén 16. alkalommal szervezték meg. Az udvarhelyi rendezvényre az ország húsz városából érkeztek fiatalok, akik vonzást éreznek a színház iránt. A kezdeményezés igen figyelemreméltó, mégis, úgy látom, sem a forma, sem a tartalom nem felel meg annak, ami valaha az ODIF lényegét képezte. A lelkes fiataloknak, akik ide érkeznek, meghatározó az az élmény, amelyben itt lehet részük, azonban félelmetesnek találom azt a világszemléletet, amellyel itt találkozhatnak.
Lesz Thermo Session 4! — derült ki az újonnan alapított TT-Tone Troopers Ifjúsági Audiovizuális Szervezet elnökével, Rátz Attilával készített interjúból. Az utolsó Thermo Sessiont a Bod Péter Megyei Könyvtár mögött található kazánházban április 25-én tartják. A város vezetősége jóváhagyta a kazánház lebontását.
Azt hiszem, minden, művészetekkel foglalkozó embernek egyetlen nagy felelőssége van: annak tudatában kell zenélni, festeni, táncolni, írni, vagy színházat, bábszínházat csinálni, hogy az alkotó tisztában legyen alkotásának társadalom- és egyénformáló erejével. Hiszen ha a művészet célja az adás, s annak a bizonyos kétoldalú tükörnek a felmutatása, akkor nem mindegy, milyen eszközökkel, milyen környezetben, kiknek mit szeretnénk átadni, s kiket mivel szeretnénk szembesíteni.
Jelenet a József Attila Színház Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című előadásából
A Tamási Áron Színház tagjait kérdeztem a Reflex Nemzetközi Színházi Biénnálé alatt bemutatott előadásokról. Így szakmai szemmel is betekintést nyerhetünk az előadásokról született véleményekbe. Fontosnak tartom, hogy miután Sepsiszentgyörgy élete két héten át erről a fesztiválról szólt, minél több emberben alakuljon ki az a kép, amely a jelenlegi színházi színvonalat és képviseletet tükrözi. Persze, sokan azt állítják, nem csak ezek az előadások döntik ezt el, de ne felejtsük azt se, ezeket tartják a legjobbak közül valóknak.
Zavarban érzem magam attól a felháborodástól, amit ebben a pillanatban is érzek. Az érzés, ami a magyarországi József Attila Színház előadásának megtekintése alatt és után megszületett bennem, most is itt mocorog belül. Azért érzem magam zavarban, mert a március 22-i előadás gyenge színvonalát látva, az a kérdés merült fel bennem, hogyan kaphatta meg ez az előadás Magyarországon a legjobb előadás, legjobb rendező, legjobb főszereplő címeket. Ezek a díjak azt sugallják, hogy színvonalas előadásról van szó, amelyet érdemes megnézni.
Idén ötödik alkalommal rendezik meg a hatalmas népszerűségnek örvendő háromszéki rendezvényt, a diáknapokat. A rendezvényről Simon Rékát, a Háromszéki Diáknapok egyik főszervezőjét kérdeztük, aki már negyedik alkalommal tagja a szervezőcsapatnak.
Igaz találkozásokkal ünnepelte az idei nagypénteket az Osonó Színházműhely. A Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatanszékének, a Mikes Kelemen Főgimnázium Osonó Diákszínházának, és a Művészeti Népiskola színészosztályainak diákjai vendégül látták Sepsiszentgyörgyön a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatanszékének tizedikes diákjait és tanárait.
Internetes videók után kutattam, melyek az emberek autonómiatörekvéseit és autonómiával kapcsolatos véleményeit mutatják be. Az eredmény döbbenetes. Sepsiszentgyörgyi fiatalokat és felnőtteket kérdeznek egyaránt, mi a véleményük az autonómiáról, van-e szükség rá, lesz-e autonómia Székelyföldön.
A locsolás, locsolkodás az emberiséggel csaknem egy idős termékenységkultusszal áll szoros kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára is. Eme szokás arra a legendára is visszavezethető, mely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi nőket, azaz a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
