Lezajlott, megint vége, és újra várhat szinte egy teljes évet a háromszéki középiskolás diákság. Fel is tehetnénk azt a kérdést, hogy miért nem történik meg egy évben legalább kétszer ez az esemény? Hogy miért, azt nem tudja senki, de lehet találgatni! Sok sikert minden kedves olvasónak! Na de egy biztos, ha visszagondolunk az elmúlt néhány évre, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy jövőre is megrendezik, mert hogy nézne ki, ha mégsem. Olyan hagyománnyá alakult, hogy ezt már nem lehet kitörölni a háromszéki diákok emlékeiből.

,,Tudatos dacolás volt a tanulás, iskolafejlesztés…" — ilyen és ehhez hasonló mondattöredékek kavarogtak, vagyis inkább hurrikánként tomboltak a fejemben az elmúlt szűk két hétben…

,,Mikor elérkezett pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedett mindegyikükre." (Ap. Csel. 2/1—3)

Budapesten kétszázadik előadását ünnepelte az Osonó Színházműhely. A Mikes Kelemen Líceum Osonó Diákszínházának, a Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatának és a Művészeti Népiskola színészosztályának közös előadását Marosvásárhelyen, illetve Budapesten a Színváltások Fesztiválon mutatták be.

Manapság az emberek azt állítják, hogy a társadalmat nem érdekli a komolyzenei műfaj. Pedig ez nem igaz. Az tény, hogy a rajongótábort tekintve a komolyzene háttérbe szorul a könnyűzenével szemben, de mégis elég sokan vannak azok, akik szeretik a klasszikus zenét.

1990. január 18-án Kelemen József történelem szakos tanár javaslatára az iskola felvette a Mikes Kelemen Elméleti Líceum nevet. Szőcs-Torma Katalin aligazgató arra a kérdésemre, hogy honnan a hagyomány, felidézte, hogy e névadó ünnepség alatt rendeztek fordított napokat, valamint vetélkedőket a tanároknak. Érdekességképpen elmondta, annak idején a fordított napokon ő maga volt az igazgatónő.

A sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola színészosztályainak diákjai abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a Fazakas Misi és Molnár Gizella által irányított délutáni színházi képzésen szakmai tudásuk gyarapítása mellett személyiségük fejlesztésére, önismeretre, belső világaik feltérképezésére és személyiségbeli hiányosságaik pótlására is tudnak időt szánni.

Kérdezhetném, hogy kerülök ide? De minek, és kihez szólhatok? Önmagunknak feltett kérdések újra meg újra haláltáncot járnak körülöttünk. Nem értem a villamoson utazó embereket. Mindennap utazom, és mégsem jutok sehová. A megszokott távolságok, megszokott ütemben, megszokott fapofával, a megszokott időben. Időtlenségben tátonganak molyrágta napjaink utolsó hajszálerei… hogy kerültem ide? Milyen távlatokból szédülünk bele folyton a türelmetlenség pöcegödrébe?

* A múlt héten Budapesten tartott Gyerekszem Filmfesztiválon (Filmkészítő Gyermekek II. Magyarországi Filmfesztiválja) a Kicsi a bors, de erős kategóriában (6—12 évesek) Dombi Botond és Szabolcs megnyerte a zsűri fődíját (nemzetközi filmestáborban való részvétel Makón), valamint a diákzsűri és a közönség is a legjobbnak ítélte a sepsiszentgyörgyi Dombi testvérek munkáját.