Diák vagyok a drámaosztályban (Iskoláról kilencedikes szemmel)
Igen, új, azaz kicsi drámás vagyok, és nagy örömmel tölt el, hogy ezt mondhatom.
Nagyon tetszik a drámaosztály. Persze, vannak dolgok, amikben csalódtam. Nem számítottam arra, hogy elég megterhelő az én eddigi kényelmes életemhez viszonyítva. Vágytam ide.
Annyira, hogy otthagytam a biztonságot, kényelmet, úgy döntöttem, hogy nekem fontosak az álmaim, és elmegyek — Gyergyócsomafalváról Sepsiszentgyörgyre. Örülök, hogy a drámaosztályban nagy hangsúlyt fektethetek a lélek ápolására. Fontosnak tartom az emberi lélekkel foglalkozni, és nem a külsőségekben elveszni.
A tréningek kimerítőek, de minden szó értékes, ami ott elhangzik. Még csak pár hete vagyok itt, de úgy érzem, elindultam, és lassan haladok egy számomra jó irányba.
Nekem gyerekkori álmom volt a színházzal foglalkozni, és még nem tudok eléggé hálát adni Istennek, hogy itt lehetek, és azt tanulhatom, amit szeretek. Fontos nekem ez az osztály, ahol jól érzem magam. Jólesik egy héten pár órára kilépni a rohanó életből, és észrevenni, hogy léteznek mások is, akik ezt ugyanígy gondolják.
