Minden tanév kezdetén Pali nagyot sóhajtott az iskola kapuja előtt, de nem azért, mert nem szeret tanulni, hanem azért, mert szigorúak voltak az iskolában a szabályok. Pali és még sok hasonló helyzetben levő diáktársa szeretett volna önmaga lenni: hosszú hajjal, rasztával, laza öltözettel. A főszereplőnk jó kölyök, kedvelik is a tanárok, de ő is minden év karácsonyát kopaszon várta. Fakó feje csak úgy virított a karácsonyfa fényénél. Nem volt neki más választása, az iskola kötelezte arra, hogy a fodrásznak szigorú törzsvendége legyen. Ez így zajlott minden tanévben mindaddig, míg ezt a problémát egy diáktanács meg nem elégelte, és aláírásokat nem kezdett gyűjteni. Azzal érveltek, hogy attól, ha másképp nézünk ki, még ugyanazok az emberek maradunk. Elég nehezen ment a folyamat (biztos azért, mert az igazgatóság sok gengszteres filmet nézett). De hosszadalmas munka után végül sikerült közös megegyezésre jutni az iskola vezetőségével, és az igazgatóság elfogadta a természetes hajviseletet, valamint a szabadabb öltözködést. Volt ott sok boldog diák. Pali szíve is repesett az örömtől, hisz végre önmaga lehetett.

Ez az eset tényleg megtörtént Székelyudvarhelyen, de sajnos, jó pár iskolában még probléma van. Legrosszabb a helyzet a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában, ott nagyon komolyan veszik a belső rendszabályzatot, és ellenőrzik is a diákokat. A büfék korlátozásának következményeként még jobban szigorították a szabályzatot. A kapun már csak engedéllyel szabad kimenni, de ez még nem jelent akkora problémát, mint az előbbi eset. De már van egy jó példánk, hogy tisztelet és megbecsülés mellett az iskola van a diákért, és nem fordítva.

Így él Kicsi Pali, főhősünk a 2008-as tanévben Székelyudvarhelyen.

Kállai Emánuel, Eötvös József Szakközépiskola, Székelyudvarhely