Suliklíma a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceumban
A diákélet Kolozsváron is olyan, mint az időjárás. A napokban viharos volt a félévik meg a kisebb gabalyodások miatt, de sokszor napsütéses, kék az ég, mégedig legtöbbször a vakáció közeledtével.
Ne felejtsük el azt se, hogy az idő járása során is beugrik néhány dörgés meg villámlás. Hát a mi naplóinkba is így ugorhat be egy 4-es. Mint a villám. A dörgés viszont a szülő, aki természetesen nincs megelégedve a diák bizonyítványával, ezért hát kipüfögi magát.
Ha iskolánk valamelyik jellegzetességét akarom megemlíteni, talán az egyik legjelentősebb az iskolakapu. Itt többnyire szeles a légkör, mivel mindenki próbál kitolakodni az épületből, ami nem olyan könnyű ám, hiszen egy erős kapus néni birkózik több száz diákkal, és csodák csodájára mégis ő győz, mivel neki csak egy kulcsforgatáson múlik a győzelme. Emiatt vihar keletkezik. A diákok visítoznak, a helyzet pedig nem változik.
Egyébként sokszor az az érzésünk, hogy meteorológusaink ellenünk vannak. Elsőként a szülőket említeném, akik soha nem értenek egyet azzal, hogy mi iskolán kívüli tevékenységekben is részt veszünk, ugyanis állításuk szerint emiatt túlságosan fáradtak vagyunk. Természetesen, attól is függ, mi hogyan állunk hozzá az ilyenfajta tevékenységekhez, de sajnos, tanáraink sem érzékelik ezek fontosságát. A tanárok, akik napról napra szemmel követhetik fejlődésünket, munkánkat, tevékenységeinket, akkor orvosolnák ezt a problémát, ha mi nem foglalkoznánk vele. Nem érdekli őket, legfeljebb kritizálják.
Úgy gondolom, hogy ez a cikk inkább tapasztalatbeszámoló, mint a probléma megoldása, de érdemes lenne elgondolkozni azon, hogyan lehetne jobbra fordítani a dolgokat. Most már szinte bizonyos, hogy ez minden iskolában így működik. Addig is jó klimatizálást kívánok Nektek!
