Míg éber vagy, harcolnod kell

— harcolnod magaddal kell ―,

míg ember vagy, az égre nézz fel,

míg élsz, nem vagy halott,

a sorsot, mi megadatott, csendesen viseld.

Ne ölj, ne pusztíts, ne rombolj,

ne légy türelmetlen, türelemmel tombolj,

ne légy gonosz, ha fáj, mi fáj, s

ha nagyon fáj, hagyd, hogy múljon.

Nem panaszkodhatsz,

kesergésre nincs okod,

a vár, mit építeni kezdtél, épül,

ha magadat meg nem tagadod.

Egy út van.

Egy cél van.

Egy nagy lépés van.

Egy igazság van.

A többi ajándék...

Ajándék, hogy élsz,

hogy a halál küszöbére érsz,

hogy járod és járhatod az utad,

hogy ajándékba kaptál egy életet,

hogy megélheted,

hogy csendesen átölel majd,

s te is majd csendesen átöleled a végzetet...

2007. május 22., Bukarest