Rövid, ötperces beszé­dében részletesen kitért a „te nem vagy más" feltételeire. Értelmezhető ez akként, hogy az SZMK szalagon gyártja a kompromisszumkész, minden normát betartó, nulla reformszellemmel és százszázalékosan manipulálható, mások bábuinak használatos csibéket — és ez esetben örülök, hogy sikerült másnak lennem. Másik lehetséges értelmezés: az SZMK-ban a szigor és a fegyelem uralkodik. Ennek köszönhető, hogy a kis csibék csak és kizárólag tanulásra és tudásra kapnak jegyet, minden döntés igazságos és lehetőség szerint objektív, na meg csak minden második nap hömpölyög a cigarettafüst az első emeleti folyóson — bevallom, ez esetben is örülök, hogy sikerült másnak lennem. Az eszemká-kép nem lenne teljes, ha nem említem meg Tyúkanyót, aki két autó összekoccanásán förtelmes röhögő-kot-kodácsolásba kezd, mindezt az udvarból hallja, miközben megakadályozza csibék százait némi friss levegő elszívásában. Mindez nem zavar senkit, néhány csibét és szüleit kivéve, de tenni ők sem mernek, hisz a zsarolásnak sok formáját lehet ismertetni a szülőkkel, például önkényes száműzetés egy másik baromfiudvarba, csibeosztályok szenvedtetése és így tovább. Természetesen, ha a felháborodott csibeszülők kinyitják a csőrüket, a tyúkközvélemény elkezdi: kot-kot, na de mit képzel magáról, kedves szülő?... Ezzel letudják a csibét, a szüleit, pontosabban megbélyegzik őket, és a csibepedagógusok mindent megtesznek, hogy csibe ne felejtse el soha.

Néha a csibéket problémás csibének nevezik, és a megoldás már adott: kot-kot, kérem, értse meg, a csibével probléma van, szeretethiányos, nem foglalkoztak vele, kot-kot. (A szeretethiány a legkézenfekvőbb és leggyakoribb az SZMK-ban.) Nem vitatom, hogy a kakas- meg tyúkgárda döntései helyesek, bevallom, hogy az ő szemszögükből: kot-kot, felemelő érzés csibéken levezetni mindent, na, kit érdekel a kicsi csibe?

Rizi-Iván Szeréna