Internetes videók után kutattam, melyek az emberek autonómiatörekvéseit és autonómiával kapcsolatos véleményeit mutatják be. Az eredmény döbbenetes. Sepsiszentgyörgyi fiatalokat és felnőtteket kérdeznek egyaránt, mi a véleményük az autonómiáról, van-e szükség rá, lesz-e autonómia Székelyföldön.
A megkérdezett emberek nem csupán nem tudnak választ adni a van-e szükség az autonómiára kérdésre. Könnyen észrevehető: nincsenek tisztában a szó jelentésével sem, hiszen a videókban találkoztam ,,autoónómia", ,,autómia", valamint az ,,atonómia" kifejezésekkel is. Válaszaik egyhangúak voltak: itt nem lesz autonómia, a kormány ezért a hibás.
Kérdezni kezdtem hát diáktársaimat, hogy megbizonyosodjam, vannak-e még Székelyföldön, akik fontosnak találják a kérdést. ,,Biztos, hogy sok minden megváltozna az autonómia megvalósításával. Évfolyamtársaim tisztában vannak a fogalommal, hiszen már nyolcadik osztályban egyik tanárunk »felvilágosítást« tartott róla. Úgy gondolom, 16 évesen elegendő információval rendelkezem az autonómiával kapcsolatosan, megvalósítását semmiképp nem ellenzem."
,,Kevés esélyt látok rá, hogy Erdélyben is megvalósuljon az autonómia, pedig van rá példa is, ahol jól működik. Szerintem a köznépnek is akarnia és kérnie kellene. Tehát első lépésként tudniuk kellene, hogy ez miből is áll. Részben tudják, de ez nem elég. Nem tudom, ki ezért a hibás."
,,Reménykedni még szabad. Évfolyamtársaim nagyjából tisztában vannak az autonómia alapfogalmaival, vannak, akik támogatják, akik ellene vannak, és sokan vannak, akiket a téma nem érdekel. A társadalom túlnyomó része azt sem tudja, miről van szó, ez tükrözi az emberi érdektelenséget, a »majd lesz, ami lesz« magatartást. Könnyű a kormányt hibáztatni. Amíg mi, magyarok sem vagyunk képesek összefogni, hiába panaszkodunk naphosszat, és várjuk az égből pottyanó autonómiát. Néha reménytelennek tartom, viszont remélem, hogy előbb vagy utóbb siker koronázza a próbálkozásokat."
,,Nagy szükségét érzem az autonómiának, hiszen akkor nem lennénk ennyire elnyomva. A szülőket a mostani válság miatt is jobban érdekli, hogy a gyereküknek jó egyetemet, biztos megélhetést biztosítsanak. Tehát fontosabb a karrierépítés, mint az anyanyelv. Véleményem szerint a helyzeten lehet javítani, az embereknek a múltról is beszélniük kell, hiszen sokan azzal sincsenek tisztában."
Egy dolog biztos. Mi, fiatalok nem szenvedünk energiahiányban, nem hibáztatunk senkit, és nem zárkózunk el az autonómia gondolatától. Lehet, hogy nem magyar nyelven végezzük el egyetemeinket sem, viszont azt csak remélni tudjuk, hogy gyerekeink, sőt, unokáink is magyar nyelven fognak majd beszélni. Reménykedünk, hiszen a remény hal meg utoljára, ugye, elnök és miniszterelnök úr?
Gazda Emese
