Hogyan sikerült elvégezned ezt a négy évet?

Attila: Négy év alatt három iskolát próbáltam ki, és ezt nem bántam meg. Mindeniktől kaptam jót, de mikor kényelmetlenül éreztem magamat, továbbálltam. Ennek a sok váltásnak köszönhetem, hogy könnyebben fogadom be az újat, az ismeretlent.

Zsombor: Egyetlen dolog, ami nehezemre esett, az a korán kelés, na meg egy-egy osztálytárs tolerálása. Na de, ha elég nagy a tolerálótartályod, és elég napi hét óra alvás, nem fog gondot okozni ez a négy év.

Névtelen: Értek kisebb-nagyobb kellemetlenségek. Többek között az osztálytársaim ,,olcsó kifogásokkal" kötöttek belém, de persze voltak kivételek.

Mit vársz el egy hozzád hasonló középiskolás diáktól? Hogyan viselkedjék az iskolában?

Attila: Ne tegye tönkre magát!

Zsombor: Érezze otthon magát, elvégre az iskola a második otthonunk.

Névtelen: Ne zavarja csoporttársait az órán, ha ők figyelni szeretnének. Ne kolduljon, és ne járjon ittasan iskolába.

Ha visszatekintesz az elmúlt négy évre, szerinted mennyire tettél eleget az elvárásnak?

Attila: Nem tettem tönkre magam, de azért megpróbáltam mindenben részt venni.

Zsombor: Ha fáradt voltam, lehajtottam a fejem a padra, és aludtam, akárcsak otthon tettem volna.

Névtelen: Nem tettem be a lábam a suliba ittasan, az órákat sem zavartam, és azokat sem, akik figyelni szerettek volna. Viszont kötekedtem a tanárokkal, ha nem láttam számomra elfogadhatónak, amit mondtak.

Melyik puskázási technika vált be a legjobban?

Attila: A szomszédról való másolás (mindig okosabb volt nálam).

Zsombor: Igazából egyszer próbáltam puskázni, akkor is sikertelenül.

Névtelen: Fölírtam a pad aljára a leckét, majd a lapot úgy csúsztattam jobbra meg balra, hogy a tanár ne vegye észre.

Melyik tanárnak/tanárnőnek van meg a száma a telefonodban?

Attila: A történelemtanáromé, akinek a számát véletlenül jegyeztem le, és a rajztanárnőé is megvan. Neki viszont hátsó szándékkal került a telefonomba (a külön rajzórák miatt).

Zsombor: Az oszimnak, aki kémiatanárnő. A számát az év elején fölírta a táblára, és lejegyeztette az osztállyal. De egy matektanárnőnek is megvan a száma, akivel közös sítábor és kirándulás alkalmával cseréltünk számot.

Névtelen: A vallástanáromnak, aki első órán adta meg segítségnyújtásképpen. 

Mi volt a leggusztustalanabb dolog, amit középiskolás éveidben az iskola területén tettél?

Attila: 2004. április 1-jén női ruhában járkáltam.

Zsombor: Focizás közben labda helyett olykor lábra mentünk, ami néha sírással végződött.

Névtelen: Az egyik osztálytársam addig tartotta nyitva a száját, míg a nyála rám cseppent.

Hogyan tovább?

Attila: Kolozsváron újságírói szakon folytatom tanulmányaimat, ezután pedig tervezem, hogy elvégzek egy hangmérnöki kurzust is.

Zsombor: Marosvásárhelyen az orvosi egyetemre iratkoztam. Ha sikerül, orvos bácsi leszek, ha nem, akkor hentes bácsi.

Névtelen: Marosvá­sárhelyre a Sapientiára megyek matematika-informatika szakra. Ennek elvégzése után egy banknál rendszergazda szeretnék lenni.