A fürdőkádban még ide-oda mozog a víz, mint örvénylő tenger. Friss szappanillat terjeng az egész házban, mintha egy jó illatú angyal takart volna be mindent szárnyaival. A kis buborékok versenyt pukkanva tünedeznek el az izgő-mozgó víz színéről. A tükör is bepárásodott, és egy vigyorgó rajzfigura bámul le róla a gőzölgő helyiségbe.

A kertajtó tárva-nyitva, a tologatható üvegajtón egy pár napos hancúrozásból maradt orrocska- és szájacskanyomok.

A kertben sok-sok játék hevert magányosan a fűben és a virágágyásban, egy hinta nyikorgott az enyhe szellő simogatásától.

Minden egészen természetesnek tűnt, kivéve, hogy senki sem volt otthon, minden mintha félbeszakítottan, némán bámult volna a semmibe.

A konyhában egy teáskanna fütyült, majdhogynem cirkuszolt, mint egy küszködő, izzadt gőzmozdony.

Talán nem tűnt fel eddig, de mintha erősen dübörgő, zakatoló, nagy robajjal érkező hang csapott volna be a kertajtón, és hirtelen minden elsötétült, homály borult a magányos kertre és a begőzölődött fürdőszobára.

A dübörgő hangot hirtelen kis csend követte, mintha az idő is megállt volna. Aztán óriási fény kerekedett egy erős sípolást követve, és a kis kert a sok játékkal, a fürdőszoba a tükrön levő vigyori pofával a levegőbe repült nagy fénycsóvával. Még sokáig lehetett látni a vigyorgó tükörarc felvillanását a levegőben.

A robaj után ismét csend borult a helyre, már csak messziről lehetett hallani a hangokat.

A romok közül titokzatosan, recsegő vonaglással a semmiből megszólalt egy rádió: ,,Kedves lakók! Kérjük, mindenki húzódjék fedezékbe. Egy pucér, csupa víz kisgyerek egy harci repülőgéppel... zzzz... rrrr..."

És a rádió végleg elhallgatott. Az égből pedig harsány gyerekkacagás hallatszott.

S. B. Gy. A.