A passzivitás jelenti a legnagyobb problémát a diáktanácsok és más szervezetek működésében. Erről, ennek forrásáról, esetleges megoldásairól kérdeztem Dáncsuj Annamáriát, a Székely Mikó Kollégium Diáktanácsának (a továbbiakban DT) elnökét.

— Aktívnak vagy passzívnak tartod magad?

— Aktívnak, mert hetedik osztályos korom óta érdekel a diáktanács, és tettem is ennek érdekében. Mások segítségével sikerült újraindítanom egy általános iskolai DT-t. Más jellegű szervezetbe is próbáltam bekapcsolódni, mint például az IKE, cserkészet, és a sport terén is aktiválok.

— Kulturális rendezvényeken szoktál-e részt venni?

— Igen. Szeretek színházba járni, különösen az ifjúsági színjátszó köröket élvezem. Jó lenne a diákságot a kultúra irányába terelni. A zenének és a táncnak olyan ereje van, amely mindenkire hatással lehet, ezért érdemes ezt a rendezvényekbe beépíteni.

— DT-elnökként mit tettél a diákság érdekében?

— Sikerült megrendeznünk a Szent György lovagválasztást, mely az egész város fiatalságát megmozgatta. Három éve aktív szervezője vagyok az Országos IKE-sportnapoknak, mert fontosnak érzem, hogy a fiatalok testileg és lelkileg egyaránt épüljenek.

— Mennyire jellemző a diáktanácson belül a passzivitás?

— Úgy érzem, hogy aki tagja a diáktanácsnak, az már alapból aktív. De természetesen vannak, akik csak a barátjuk kedvéért jönnek el.

— Diáktanács-elnökként jól átlátod a diákság tevékenységét. Mit gondolsz, mi okozza a passzivitást?

— Talán ez a vezetőség hibája is, mivel nem elég körültekintőek, amikor megszerveznek egy rendezvényt. Megváltozott az értékrend, és az egykori érdekes dolgok egy része ma már elnyűttnek számít. A diákok körében általános jelenséggé kezd válni bizonyos fajta igénytelenség önmagukkal szemben. Tartanak az ismeretlentől, az újtól, ezért inkább bele sem kezdenek.

— Szerinted hogyan lehetne megoldani ezt a problémát?

— Mint említettem, a vezetők is hibáznak. Pontos felméréseket kellene végezniük, hogy tudomást szerezzenek a diákok igényeiről. Ugyanakkor a befogadóknak is nyitottabbá kellene válniuk. Látványos, hangos, zajos programokra van szükség, melyek megérintik a diákokat. Fontos a sokszínűség is, hogy mindenki megtalálhassa a számára megfelelő programot.