Ott vagyok, hol e sátáni kor s gyűlölködés,

hol az idő méregfoga ássa,

s vérrel mossa emléked,

éltetve mind, mi szenvedés.

Ott vagyok, hol a talaj lábam alól

kiszalad, s veszni hagy alant ―

lelkem szárnyra kapva szólal

és vele szólal a lant: Ott vagyok!

És ott vagyok a szóban, mit hátrahagyok,

s megmarad, el nem kárhozik,

s mint betonfalak is zengik, hirdetik:

Te ott vagy ― én ott vagyok.