Régebben én is csupán azért írogattam a magam verseit, mert egyszerűen ,,kijött belőlem". Általában mindenki ezt a választ adja, ha kérdőre vonják az írás miértjéről. Azonban nemrég rá kellett jönnöm, hogy egy szöveg megalkotása nem csupán az Isten adta tehetségtől függ. Ahhoz, hogy érvényeset alkothass, sokat kell tanulnod. Rengeteg munka és szorgalom eredményeként jön létre egy igazán jó mű.

Néhány hete abban a szerencsében részesültem, hogy részt vehettem a diákírók és diákköltők immár harmincegyedik alkalommal megrendezett sárvári találkozóján. Ez a rendezvény évtizedek óta a legjobb edzőtábor, ahol a fiatal vers- és prózaíró gyerekek szembesülhetnek hibáikkal, tanulhatnak idősebb és tapasztaltabb kollégáiktól, valamint elismert kortárs alkotóktól.

Olyan élményben volt részem Sárváron, melyet teljes őszinteséggel akár mérföldkőnek, megállónak is nevezhetek. A beküldött írások bírálói valóban arra tették a hangsúlyt, hogy kihozzák belőlünk a maximumot, hogy tanácsokkal lássanak el, és mesterségbeli fogásokat mutassanak meg. Rengeteg tapasztalattal és tanulsággal tértem haza Sárvárról. Ez a tanulság pedig nem más, mint a további intenzív keresés egy-egy szöveg megalkotásának labirintusában…

Van, aki önmagáért, van, aki az olvasóért, és van, aki csak egyetlen nagy életmű megalkotásáért ír. S az igazság tulajdonképpen az, hogy mindháromért íródnak a versek és prózák. Talán mindhárom szempont ugyanúgy jelen van egy-egy író, költő munkájában. A legfontosabb mégis az, hogy szeressük, amivel foglalkozunk.