Tömeg, több tucatnyi fiatal, lárma, ujjongás és beszélgetés. Izgulás, mert hát a kíváncsiság... Igen, a fiatalok a parkban még ekkor tele vannak kíváncsisággal, vajon mi vár rájuk, pontosabban egyelőre csak gyülekeznek az emberek, ki-ki a maga mezébe bújva, hogy olyan legyen, mint a másik 19 csapattársa.
Húszan vannak hát egyformácskák, ugyanazt a dalt rikácsolják, minél hangosabban, miközben a városból kifelé menetelnek, 10—15 csapat. Nos, így kezdődik a Háromszéki Diáknapok: először is pár napra el kell felejteni minden kötelességet, és kimenni egyet játszani.
Játék. Nem is gondolnánk, mennyi minden van ebben: játék a színpadon, minden csapat bemutatkozó előadása, négylevelű lóhere keresgélése, métázás, főzicskélés, este meg a lepkefogás a városban. Színesebbnél színesebb versenyszámok, ahol minden csapat megmutatja, hogy mit tud. Ez lenne az első nap. A második nap már a városon belül zajlik, kreatív versenyszámok sorozata teszi próbára a résztvevőket: babakészítés, bohóckodás a színpadon, pufulecből híres építmény készítése, fényképezkedés vörös, szeplős lánnyal, terhes asszonnyal. Utolsó nap már a sportembereké a főszerep, versenyeznek, ki a gyorsabb, ki az erősebb, ki tud gólt rúgni, ki kosarat dobni. A háromnapos rendezvényt végül gála zárja a színházban: színpadra kerülnek a legtöbb pontot elérő csapatok. Díjkiosztás után a várva várt buli, ahol a fáradt fiatalság kitombolja magát. Na igen, már itt a vége is. Visszagondolunk akkor, hogy érdemes volt-e három napon át játszani, s mennyi mindent csináltunk három nap alatt: játék, móka, kacagás, versenyezés. Együtt szórakozunk, a verseny egy álca, persze, arra törekedtünk, hogy minél ügyesebbek legyünk, de alkalmunk nyílik rengeteg embert megismerni, tapasztalatot szerezni.
2008 áprilisában járunk, amikor arra kapjuk fel fejünket, hogy alig pár hét választ el a diáknapos hangulattól. A hír hallatán az iskolák napokig erről beszélnek. Most viszont már ott tartunk, hogy a 15 csapat készen áll, bejelentkeztek, talán a legnehezebb próbát már kiállták. További feladatuk, hogy zászlót készítsenek, himnuszt írjanak, pólókat tervezzenek, bemutatkozó előadást, a többi már meglepetés. Május 8-án a város megtelik jókedvű diákokkal, néhány egyetemistával, nagyrészt szentgyörgyiekkel, de jönnek Kézdivásárhelyről, Kovásznáról, Barótról is. Már csak hetek, napok, és a város örömére ismét kezdődnek a diáknapok.
