volt a ház is,

s a ház vidéke,

néhány utca s utca vége.

volt ott négy nő,

kezdetben szent.

aztán minden dűlőre ment.

lepedőknek finomsága,

párnák, testek civódása,

angyal, démon

— egyre megy —

a négy nőből isten lett.

(vadászat a rengetegben,

kávézókban

fellegekben.

lesbe venni,

megszerezni.

trófeát

a műterembe.)

gráciáknak szolganépe:

férfi: gyenge

ki nevét zengte

nevét a négy hajadonnak.

s kívánta a testnek álmát,

idomokat, puhaságot.

feje alá vörös párnát

csók kellett a borostára.

II.

csendhez ragad bár a sóhaj,

(kevés sóval,

talán borssal

fűszerezve),

a négy leány

gyönge teste

s nevetése.

a csend pediglen tovalép e

háznak is a falaiból.

aranysikoly

hull az égből,

mélyről szakad

nehéz fémgyöngy

verejtéknek az uraknak

homlokára.

kevés dohány,

pár rövid perc,

amikor már pirkadni kezd,

és a férfi távozik

csak néhány fal fohászkodik.

s a vadászat újraindul.