Osonó SzínházműhelyAz Ördögkatlan Fesztiválon

2017. augusztus 18., péntek, Nyílttér

A többszörösen díjazott Ahogyan a víz tükrözi az arcot című dokumentarista előadásunkat – amelyet eddig 487 alkalommal mutatott be a társulat, 3 kontinens 24 országának 170 településén – augusztus 5-én a kisharsányi tornateremben, az Ördögkatlan Fesztiválon adta elő az Osonó Színházműhely.

  • Ahogyan a víz tükrözi az arcot
    Ahogyan a víz tükrözi az arcot


A négy dél-baranyai településen zajló, sokszínű művészeti rendezvényt idén tizedik alkalommal szervezték meg augusztus 1. és 5. között 430 eseménnyel. A szokásos kézművesvásár mellett igényes színházi és táncelőadások, koncertek minden műfajból – a könnyűzenétől a jazzen, világzenén, népzenén át a komolyzenéig –, családi és irodalmi programok, filmvetítések, civil kezdeményezések, esélyegyenlőségi programok, kiállítások közül válogathatott a közönség; az Osonó első alkalommal kapott meghívást az Ördögkatlanra. A jubileumi rendezvényen bemutatott előadás kiindulópontját a fiatalok személyes történetei, illetve az azokból született szövegkönyv képezi, így a fiatalokat érintő társadalmi-szociális problémákat, a magányos gyermekek, a tehetetlen szülők, a kiszolgáltatott fiatalok helyzetét és történeteit járja körbe a Fazakas Misi által rendezett produkció, megmutatva arcunkat, ahogyan a víz tükrözi azokat.
A magyarországi Tiszta Formák Alapítvány által támogatott Osonó Színházműhely egy olyan független, alternatív színházi kezdeményezés, amely a létrejövő előadásokon túl párbeszédre törekszik a közönséggel annak érdekében, hogy inspirációt adjon, hogy felelős és kreatív emberként keressék meg helyüket a társadalomban. A független társulat célja, hogy korunk mindennapi történéseit felismerje, művészi alkotássá formálva alternatív megoldásokat keressen.


...és az Interetnikai drámatáborban
Az Osonó Színházműhely a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen augusztus 7–11. között szervezte meg az Interetnikai drámatábort, amelyen 14 román és magyar fia­tal vett részt Temesvárról, Lugosból, Szebenből, Erzsébetvárosból, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről és Kovászna megye több településéről. A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban megtartott tábor célja annak a lehetőségnek a megteremtése volt, amelyben a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével a két nemzet fiataljai közelebb kerülhettek egymáshoz, megismerhették egymást, és felfedezhették a közös alkotás örömét. A színház, mint forma nagyszerű eszköznek bizonyult az előítéletek leküzdésére, egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására.
Az Osonó vezetője, Fazakas Misi rendező és Iustinian Turcu, a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház színésze, az idei UNITER-debütdíj nyertese által vezetett foglalkozások nagy hangsúlyt fektettek a csapatépítésre, az önismereti és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alapszínházképzésre.
A színházi gyakorlatokban való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta a résztvevőket. Minden reggel a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval kezdtünk, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a résztvevők tudomást szerezhettek egymás kultúrájáról, gondolkodásmódjáról, és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, amelyek a legtöbb esetben nem a nemzetiségi hovatartozásból fakadnak, hanem az ország helyzete miatt kialakult, a felnövekvőben lévő generáció jövőképhiányából.
Az intenzív tábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik:
Maria Bujancă, Temesvár (18 éves): Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer részt vegyen egy ilyen táborban. Mert itt tudatossá válik, hogy elfelejtettél az emberek szemébe nézni és megkérdezni, hogy vajon mi rejtőzhet bennük; hogy nem figyelsz igazán azokra, akik körülötted vannak; hogy ember vagy, és érzelmeid vannak; hogy soha nem volt bátorságod bizonyos dolgokat elmondani; hogy tulajdonképpen minden nagyon egyszerű, ha időt adsz arra, hogy kiválaszd és tudatosítsd mindazt, ami igazán fontos; hogy nem az számít, románok vagy magyarok vagyunk, hanem az, hogy a nemzetiségen túl kik is vagyunk tulajdonképpen.
Kiss Péter, Marosvásárhely (14 éves): Olyan élményt és lelki letisztulást nyújt a tábor, amit a mindennapi életben nem vagy csak nagyon ritkán lehet megszerezni. Az ember elkezd kötődni a színészethez, kezdi kívánni, s már-már fáj a hiánya, a társaságról nem is beszélve.
Andrei Zavragiu, Nagyszeben (17 éves): Egyedi tapasztalat volt. Megtanultam csapatban dolgozni és odafigyelni a társaimra. Ez olyan tábor, amely nemcsak szakmailag készít fel, hanem emberileg is fejleszt.
Teona Moga, Szeben (16 éves): Megtanultam a néhány nap alatt, hogy a Színház egy életmód, az élet megélésének művészete, amelyhez, ha közel kerülsz, nem tudod magad rosszul érezni. Lehetőségem volt arra, hogy hozzáértő szakemberek vezessenek; hogy csodálatos embereket ismerjek meg, függetlenül attól, hogy románok vagy magyarok; és mindezeken túl, lehetőséget kaptam önmagam megismerésére.
Andreea Lup, Erzsébetváros (18 éves): A táborban éreztem, hogy újra élek. A fekete próbateremben megtapasztalt, bennünk vibráló energia ámulatba ejtő. A műhelyfoglalkozások által valódi katarzist élt meg a lelkem és az elmém. A szép folyamatosan jelen volt: a beszédben, a gesztusokban, de legfőképp a szemekben. Hálás vagyok ezért a lelki megtisztulásért és azért a lehetőségért, hogy csodálatos embereket ismerhettem meg.

Osonó Színházműhely

Hozzászólások
Szavazás
Mi a véleménye arról, hogy Sepsiszentgyörgyön a járványügyi vörös forgatókönyv lépett életbe?









eredmények
szavazatok száma 573
szavazógép
2017-08-18: Magazin - :

Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekara

Megalakult a Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekara, amelynek debütáló fellépése augusztus 21-én lesz a Pesti Vigadóban.
 
2017-08-18: Nyílttér - Gazda József:

Vesztesek és nyertesek (Hadd ne örüljünk!)

Folyik a vesszőparipa-futtatás a román sajtóban. A műfelháborodottak sokasága már-már azt követeli, hogy vonják meg konkrétan Kelemen Hunor és általa  képletesen mindazok állampolgárságát, akik nem vagyunk hajlandók részt venni a bennünket legyőző „nyertes” közelgő ünneplésének mámorában.  Sportnyelven kifejezve olyan ez, mintha célpontba vennék azokat, akik nem boldogok, nem üdvrivalganak akkor, amikor csapatuk vereséget szenvedett.