A többszörösen díjazott Ahogyan a víz tükrözi az arcot című dokumentarista előadásunkat – amelyet eddig 487 alkalommal mutatott be a társulat, 3 kontinens 24 országának 170 településén – augusztus 5-én a kisharsányi tornateremben, az Ördögkatlan Fesztiválon adta elő az Osonó Színházműhely.
A négy dél-baranyai településen zajló, sokszínű művészeti rendezvényt idén tizedik alkalommal szervezték meg augusztus 1. és 5. között 430 eseménnyel. A szokásos kézművesvásár mellett igényes színházi és táncelőadások, koncertek minden műfajból – a könnyűzenétől a jazzen, világzenén, népzenén át a komolyzenéig –, családi és irodalmi programok, filmvetítések, civil kezdeményezések, esélyegyenlőségi programok, kiállítások közül válogathatott a közönség; az Osonó első alkalommal kapott meghívást az Ördögkatlanra. A jubileumi rendezvényen bemutatott előadás kiindulópontját a fiatalok személyes történetei, illetve az azokból született szövegkönyv képezi, így a fiatalokat érintő társadalmi-szociális problémákat, a magányos gyermekek, a tehetetlen szülők, a kiszolgáltatott fiatalok helyzetét és történeteit járja körbe a Fazakas Misi által rendezett produkció, megmutatva arcunkat, ahogyan a víz tükrözi azokat.
A magyarországi Tiszta Formák Alapítvány által támogatott Osonó Színházműhely egy olyan független, alternatív színházi kezdeményezés, amely a létrejövő előadásokon túl párbeszédre törekszik a közönséggel annak érdekében, hogy inspirációt adjon, hogy felelős és kreatív emberként keressék meg helyüket a társadalomban. A független társulat célja, hogy korunk mindennapi történéseit felismerje, művészi alkotássá formálva alternatív megoldásokat keressen.
...és az Interetnikai drámatáborban
Az Osonó Színházműhely a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen augusztus 7–11. között szervezte meg az Interetnikai drámatábort, amelyen 14 román és magyar fiatal vett részt Temesvárról, Lugosból, Szebenből, Erzsébetvárosból, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről és Kovászna megye több településéről. A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban megtartott tábor célja annak a lehetőségnek a megteremtése volt, amelyben a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével a két nemzet fiataljai közelebb kerülhettek egymáshoz, megismerhették egymást, és felfedezhették a közös alkotás örömét. A színház, mint forma nagyszerű eszköznek bizonyult az előítéletek leküzdésére, egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására.
Az Osonó vezetője, Fazakas Misi rendező és Iustinian Turcu, a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház színésze, az idei UNITER-debütdíj nyertese által vezetett foglalkozások nagy hangsúlyt fektettek a csapatépítésre, az önismereti és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alapszínházképzésre.
A színházi gyakorlatokban való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta a résztvevőket. Minden reggel a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval kezdtünk, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a résztvevők tudomást szerezhettek egymás kultúrájáról, gondolkodásmódjáról, és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, amelyek a legtöbb esetben nem a nemzetiségi hovatartozásból fakadnak, hanem az ország helyzete miatt kialakult, a felnövekvőben lévő generáció jövőképhiányából.
Az intenzív tábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik:
Maria Bujancă, Temesvár (18 éves): Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer részt vegyen egy ilyen táborban. Mert itt tudatossá válik, hogy elfelejtettél az emberek szemébe nézni és megkérdezni, hogy vajon mi rejtőzhet bennük; hogy nem figyelsz igazán azokra, akik körülötted vannak; hogy ember vagy, és érzelmeid vannak; hogy soha nem volt bátorságod bizonyos dolgokat elmondani; hogy tulajdonképpen minden nagyon egyszerű, ha időt adsz arra, hogy kiválaszd és tudatosítsd mindazt, ami igazán fontos; hogy nem az számít, románok vagy magyarok vagyunk, hanem az, hogy a nemzetiségen túl kik is vagyunk tulajdonképpen.
Kiss Péter, Marosvásárhely (14 éves): Olyan élményt és lelki letisztulást nyújt a tábor, amit a mindennapi életben nem vagy csak nagyon ritkán lehet megszerezni. Az ember elkezd kötődni a színészethez, kezdi kívánni, s már-már fáj a hiánya, a társaságról nem is beszélve.
Andrei Zavragiu, Nagyszeben (17 éves): Egyedi tapasztalat volt. Megtanultam csapatban dolgozni és odafigyelni a társaimra. Ez olyan tábor, amely nemcsak szakmailag készít fel, hanem emberileg is fejleszt.
Teona Moga, Szeben (16 éves): Megtanultam a néhány nap alatt, hogy a Színház egy életmód, az élet megélésének művészete, amelyhez, ha közel kerülsz, nem tudod magad rosszul érezni. Lehetőségem volt arra, hogy hozzáértő szakemberek vezessenek; hogy csodálatos embereket ismerjek meg, függetlenül attól, hogy románok vagy magyarok; és mindezeken túl, lehetőséget kaptam önmagam megismerésére.
Andreea Lup, Erzsébetváros (18 éves): A táborban éreztem, hogy újra élek. A fekete próbateremben megtapasztalt, bennünk vibráló energia ámulatba ejtő. A műhelyfoglalkozások által valódi katarzist élt meg a lelkem és az elmém. A szép folyamatosan jelen volt: a beszédben, a gesztusokban, de legfőképp a szemekben. Hálás vagyok ezért a lelki megtisztulásért és azért a lehetőségért, hogy csodálatos embereket ismerhettem meg.
Osonó Színházműhely
