A déli harangszóra időzített felolvasást komoly felkészülés előzte meg, az irodalmi rendezvényeknek helyet adó lokálok sorába belépő Szimpla a szerző korábbi, nagy sikerű novelláskötete címének megfelelően fekete Daciába szerette volna ültetni a kötetből felolvasókat, csakhogy a dákszekér ritka jószág manapság, működőképeset fekete színben nem találtak, a roncstelepről pedig egy sárgát kaptak kölcsönbe – sebaj, egy kis ragasztás, egy kis festék, és máris színt váltott a román járműipar büszkesége. Ebben foglaltak helyet a felolvasók: Karácsonyi Tímea, Jánosi Vivien és Orbán Zsolt önkéntesen, Peer Krisztián büntetésből, merthogy előző este igencsak kirúgott a hámból. De ekkorra már minden rendbe lett, a megtervezetten spontán akció sikeresen zajlott a nem túl népes közönség megelégedésére.
Délután a szemerkélő eső a Szimpla belső szobájába kényszerítette a Szabó Róbert Csaba új kötetére kíváncsiakat. Beszélgetőtársa, Részeg Imola egyetemi oktató bemelegítőként a szerző íráskényszerére kérdezett rá, hiszen öt prózakötet – az utolsó éppenséggel regény – bő tíz év alatt nem elhanyagolható teljesítmény. Szabó Róbert Csaba elmondta, most már kevesebb prózát ír, de tartalékol témákat, az Alakváltók című regénye is egy ilyen félretett téma kifejtése. Bár az sem kizárt, hogy grafomán lenne, idézte fel írói pályafutását, hiszen a próza mellett írt rádiójátékot, drámát, újabban forgatókönyvet, ami sok idejét elviszi. „Inkább egyfajta kényszer az írás, hogy szeretem csinálni, néha utálom is” – jegyezte meg. Eddigi köteteit a kísérletezés jellemzi a nyelvezettel, elbeszélő technikákkal, dobta fel az újabb labdát Részeg Imola. „Szeretek valamit kitalálni, amit én nem unok, például a rémtörténeteket” – válaszolta meg a szerző, hozzátéve, ezek kitalálásában nagyon konkrét dolgok indították be fantáziáját, mint például egy ócskapiacon vásárolt emlékeskönyv a 20. század első feléből, de akár egy képeslap is. Legjobb ötletei azonban zuhanyozás közben születnek.
Az Alakváltók című regényét az ozsdolai betyárok ihlették, de úgy érezte, Pusztai, Jeges, Dézsi története dramaturgiailag kevés, hát elolvasott minden, az 1950-es, 60-as években a különböző román bandákról a marosvásárhelyi levéltárban fellelhető anyagot, ezek felhasználásával építette fel regényében a Sólyom Ferencnek nevezett betyár történetét, de igyekezett külső perspektívát találni, és a kritikai távolságtartás is arra sarkallta, ne engedhesse meg magának, hogy pozitív hősnek állítsa be őt – mondta Szabó Róbert Csaba. A sok levéltárazásnak egyébként egy érdekes tanulságát is megosztotta a hallgatósággal: annak megértéséhez, ami Romániában ma zajlik, fontos megismerni az 1950-es, 60-as évek történetét...