Színes, szellemes történetekbe rejtett magvas gondolatokkal, egy szerény, de magával ragadó íróegyéniséggel ismerkedhettek meg, akik pénteken késő délután betévedtek a Tein Teaházba: Florin Iaru, a kortárs román irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja mutatkozott be Sepsiszentgyörgyön.
A híres, hosszú idő után az első szabadon gondolkodó és cselekvő nyolcvanas generáció gyémántmagjának nevezte beszélgetőtársát Adrian Lăcătuş irodalomkritikus, élő legendának mondva az íróvendéget. S mi másról: irodalomról, a történetmesélésről, a modern technológiákról, az emberi ostobaságról szólt majdnem egyórás eszmecseréjük.
Elindulását az irodalmi pályán a nyolcvanas évekbeli történettel illusztrálta, amikor filológus katonatársaival azon elmélkedtek, nem olvasnak másokat, hogy senki ne befolyásolhassa írásaikat, majd amikor egyikük felvetette, hogy mindennek jegyében talán majd az ő írásaikat sem veszi kézbe senki, ráébredtek: ahhoz, hogy jó íróvá, költővé váljék valaki, mindenekelőtt nagyon sokat kell olvasnia. Véleménye szerint a történetmesélés egyszerű, a ki, mikor, hol és hogyan kérdésekre kell választ adni, ha ezzel tisztában van az alkotó, és még tehetséggel is megáldatott, akkor remekművek születhetnek, sorolta igen szerény öniróniával a tisztességes híranyagtálalás sajtószakmai kritériumait... „Nem mindenki tud jól írni, de aki igen, az bárhonnan jöhet” – tette hozzá, a gyegébbek kedvéért.
A modern kor találmányai segítik, könnyítik az ember életét, de nagyon sokak számára a boldogságkeresés eszközei: okostelefonjuk, számítógépük segítségével néhány percre kiszakadhatnak hétköznapjaikból, rátalálhatnak a paradicsomra. Bár soha ennyi információ birtokában nem volt az ember, mint a mai korban, mégis létezik egy modern kori ostobaság, amely sokszor a szélsőségekben csapódik le – vetette fel Adrian Lăcătuş. Iaru szerint ez az ostobaság nem a tudás hiányában, hanem a tények megismerésének elutasításában gyökerezik. Vele is fordult már elő, hogy nem volt hajlandó elhinni bizonyos dolgokat, „de önmagad butaságának elismerése már egy lépés a gyógyulás felé”. Kitért arra is, nem mindig ostoba az, akit mások annak neveznek, nagy feltalálók, tudósok, művészek szembesültek koruk meg nem értésével. Az ostobaság csak néhány egyetemes állandó figyelembevételével meghatározható, és számára az egyetlen ilyen állandó, hogy „nagyobb csoda, mint az ember, nem létezik”. „Ha ez az alapigazság irányítja életünket, nem tévedhetünk” – nyugtatott meg mindannyiunkat Florin Iaru.
