Az első körben egyelőre a három jelentkező által benyújtott kéréseket elemezte az elbírálóbizottság, amelynek tagja Antal Árpád polgármester, Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a városi képviselő-testület két tagja, valamint Zsombori László, a parkot működtető Sepsi Ipar Kft. igazgatója. Zsombori megerősítette Édler András korábbi közlését, miszerint a kérésekhez – noha a szabályzat ezt világosan előírja – nem csatolták a szükséges bizonyító okiratokat, ezért kiegészítéseket kellett kérniük. Ezek nagy része már megérkezett, így várhatóan a jövő hét folyamán a dokumentumokat újból elemzik, illetve személyesen is találkoznak a vállalkozások képviselőivel, ismét egyeztetnek arról, hogy hány munkahelyet szándékoznak teremteni, mekkora területre van szükségük, illetve milyen további elvárásaik lennének a működtetővel szemben. Mindezeket a vállalkozók már írásban tisztázták, de egy személyes találkozás mindenképp szükséges – tette hozzá Zsombori László.
A három jelentkezővel egyébként megegyeztek abban is, hogy pontosan hová költöznének, a színházi díszleteket előállító cég a park területén álló csarnokra tart igényt, míg a kistermelésben érdekelt másik vállalkozás választása a közelben lévő műhelyre esett, a harmadik jelentkező pedig úgymond zöldmezős beruházással érkezik, csak területet igényel. Az első két igény kapcsán még módosítani kell a szabályzaton – amely szerint a két ingatlant csak együtt adták volna bérbe –, de az elvi döntés már megszületett – tekintve, hogy a két jelentkező egyike sem igényli mindkettőt –, így  nem lesz akadálya, hogy végül ezt a megoldást alkalmazzák. A jelentkezők közül az egyik vállalkozás az innováció, IT területén tevékenykedik, a másik kézműves sör termelését tervezi, a harmadik pedig színházi díszleteket gyárt. Zsombori László szerint a három jelentkezővel nagyjából egy hónap múlva egyenesbe kerülhetnek, de teljes bizonyossággal határidőt nem lehet mondani, mivel – mint az már megtörtént az engedélyeztetés során is – nem tudják pontosan, mibe ütközhetnek.
A prázsmári ipari parkból esetleg Szépmezőre átköltöző vállalkozásokról Zsombori László elmondta: végül csak egy termelőcéggel maradtak tárgyalási szinten, azt viszont időközben felvásárolta egy norvég befektető, az egyeztetés így megtorpant. Az igazgató szerint ez nem jelenti, hogy teljességgel leállt volna a tárgyalás, jelenleg az új tulajdonossal arról egyeztetnek, miként tudnák folytatni.
A további esetleges érkezőket illetően Zsombori László elmondta: tárgyalást kezdeményeztek egy ausztriai termelőcéggel, amely – amennyiben sikerül a megállapodást nyélbe ütni – két és fél millió euró értékű beruházást valósítana meg Szépmezőn.
A bizottság legutóbbi ülésén egyébként az a döntés született, hogy az adminisztratív épület mögötti kisebb parcellát inkább kisebb vállalkozásoknak ajánlanák fel (amelyeknek megfelel 1000–1500 négyzetméternyi terület is). A döntés mögött az az érv áll, hogy a parcella egy nagyobb térigényű egység számára elégtelen, viszont kisebb cégekből akár hat-hét is elférne egymás mellett.
Rendezték annak a 22 hektárnyi területnek a helyzetét is, amelynek ipari parki besorolását az év elején nem tudták elérni, mivel nem volt odacsatolva a többi területhez. Ez időközben megoldódott, így most kérhetik ipari parkként való jóváhagyását a belügyi és közigazgatási tárcától, a létesítmény így a mostani 10,7 hektárról közel 33 hektárra bővülne. A 22 hektár egy részén lévő egykori istállókról Zsombori elmondta: még nem tudják, mi történik majd velük.

Van még, mit tanulni
Két héttel ezelőtt Magyarországon, Szentesen járt egy sepsiszentgyörgyi küldöttség, az ottani ipari parkot is meglátogatták. Az elsődleges tapasztalatuk az volt, hogy az ottani törvények messze egyszerűbbek, mint a romániaiak, ebből kifolyólag az ipari park benépesítése is sokkal gyorsabban és könnyebben történt. „Magyarországon a jelentkező felkeresi az ipari park működtetőjét, röviden ismerteti, mit szeretne, a tárgyalástól számítva pár napon belül megszületik a megállapodás. Ehhez képest Romániában négy-öt jogszabálynak is meg kell felelni, amelyek ráadásul nem egy irányba mutatnak, az előírások ellentmondásosak. Így természetesen nehéz haladni. Megpróbáltuk úgy összeállítani az elvárás- és szabálycsomagot, hogy amennyi­re lehetséges, megfeleljen az előírásoknak, de lehetőleg minél rövidebb idő alatt lezongorázhatóak legyenek az eljárások. Ez a folyamat önmagában elég sok időt vett fel, és úgy vélem, pontos képet csak azután kapunk majd, hogy az említett három vállalkozással sikerül szerződnünk. A tapasztaltak alapján leszünk képesek végül egy olyan eljárást megszabni, amelyben remélhetőleg nem lesz kifogásolnivaló, és kellő gyorsaságot biztosít majd az ügyintézésben. Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy amíg egyáltalán eljutunk a tárgyalási szintig, már akadályba botlunk, például az engedélyezéseknél – csak az épületekre vonatkozó tűzvédelmi dossziét három alkalommal kellett újból benyújtani” – fogalmazott az igazgató.