Segíteni a hozzátartozóknak

2017. október 5., csütörtök, Család

A szenvedélybetegség nem csak a beteg életét nehezíti meg, a felépülésben nagy szerepe van a környezetnek is, családnak, barátoknak. A függőség a kapcsolatok betegsége is. Mit tehetünk függő hozzátartozónkért? Hogyan kell jól segíteni? Hogyan küzdjünk meg azzal, ha társunk, barátunk, rokonunk még nem tart ott, hogy segítséget kérjen? Mi az, amit magunkért tehetünk ilyen helyzetben? – ezekre a kérdésekre adott választ szeptember harmadik hétvégéjén a Bonus Pastor Alapítvány égisze alatt a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánián megrendezett háromnapos hozzátartozói konferencia. Kozma Ferenc és felesége,  Emese, a szervező házaspár, akik idén végeztek a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem lelkigondozói szakán, szívügyüknek tekintik a rendezvényt, amelyet a Kolozs, Maros, Szatmár, Hargita és Kovászna megyéből érkezett résztvevők hiánypótlónak neveztek.

A szombati napot nyitó áhítaton Müller Loránd lelkipásztor szemléltetőeszközökkel érzékeltette, hogy gyakran „rosszul szenvedünk”, és kiemelte: a szenvedést okozó körülmények, történések közepette is lehet pozitívan élni, csak a hozzáállásunktól függ.
Délelőtt Horvát Mária szociális munkás arról beszélt, hogy a szenvedélybeteg mellett miként válhatunk társfüggővé. Délután Kocsis Tünde pszichológus előadásából kiderült, hogy a társfüggővé vált hozzátartozó úgy él, mintha „ködben járna”, hiszen nem látja reálisan a helyzetét, de a „köd felszállhat”, és a gyógyulás, a felépülés útja járható.
A kiscsoportokban lehetőség adódott az előadásokban elhangzottak személyessé tételére, a tapasztalatok, történetek megosztására. Esténként a vajnafalvi templomban zajló evangelizációs istentiszteleteken a szabadító örömhírt a Bonus Pastor elnöke, dr. Horváth Levente lelkipásztor hirdette. Minden alkalommal bizonyságtevések is elhangzottak, szabadult szenvedélybetegek és hozzátartozók mutatták be a gyógyulás és a változás útját. A konferencia úrvacsorával egybekötött istentisztelettel zárult.
A hétvégén a résztvevőkben sok felismerés megszületett: „Most döbbentem rá, hogy én is beteg vagyok, hogy valamit kell kezdenem magammal, még mindig ködben járok”, „Itt értettem meg, hogy kitartóan magammal kell foglalkoznom a változásom érdekében”, „Beláttam, hogy nem tudom a társamat megváltoztatni, de magamat igen”, „Itt hallottam, hogy nem én vagyok a legszerencsétlenebb helyzetben, és van kiút”, „Már tizenöt éve várok erre az alkalomra, hogy végre mi, a társfüggők legyünk a célszemélyek, hogy csak velünk foglalkozzanak!” „A csoportbeszélgetések során megoszthatjuk egymással tapasztalatainkat, erőnket és reményünket, miközben igyekszünk megtalálni a szabadságot, békét az önmagunkkal és másokkal való kapcsolatunkban az eddigi kötöttségek és zűrzavar helyett.  A miértekre eddig is sok válasz született, de sokszor a legközelebb állók is csak utólag tudták meg az igazi okokat... Az ő életük és haláluk is arra figyelmeztet, ha az utolsó pillanat előtt is, de szükség van segítségre, akár csak egy szóra, egy beszélgetésre, hogy elinduljon valami, ami kivezethet a legmélyebb pontról az élet felé...”

Hozzászólások
Szavazás
Részt vesz-e a december 6-i parlamenti szavazáson?







eredmények
szavazatok száma 1096
szavazógép
2017-10-05: Család - Puskás Attila:

Fekete és vörös áfonya (Erdő-mező ajándéka)

Mindkettő jellemzően a savanyú, tápanyagokban szegényes, magas hegyi tűlevelű erdők törpecserjéje, ma azonban már nemesített nagyüzemű termesztése is ismert.
2017-10-05: Család - :

Gyermekeink

Zsombor