Farkas Réka
Szerénynek cseppet sem nevezhető tanügyminiszterünk minap Istenhez hasonlította magát. Pontosabban arról értekezett, ha a Fennvalónak sikerült hat nap alatt megteremtenie a világot, akkor hat év alatt neki is van esélye rendbetenni a román oktatási rendszert. Eddigi eredményei azonban egészen mást mutatnak, hat hónap alatt egyebet nem, csak káoszt teremtetett.
Liviu Pop kinevezése óta nem a létező gondok orvoslására összpontosít, hanem újszerű, sokszor aberráns ötletei megvalósítására. Büszkén jelentette be hétvégén, hogy két hónapos késéssel ugyan, de az ötödikes diákok megkapták tankönyveiket. Csakhogy a magyarul tanuló gyermekek számára továbbra is hiú ábránd marad az anyanyelvükön elkészített kiadvány, a miniszter csak most fontolgatja, hogy hamarosan kiírja a versenytárgyalást fordításukra. Hogy miért nem két vagy három hónappal ezelőtt, amikor már kiválasztották a román könyveket – ez továbbra is kérdés marad, amint az is: 2017 Romániájában miért csak lefordított tankönyvekből tanulhatnak a magyar gyermekek, 28 évvel a rendszerváltás után hogy nem lehetett elérni a magyar pedagógusok által kidolgozott könyvek használatát?
De nincsenek tankönyveik a harmadik, negyedikeseknek sem, pedig azok román változata már két-három éve elkészült. Most, hogy a reformszelek már nem is fújdogálnak, de süvítenek a tanügyi tárcánál, számíthatunk arra, mire kikerülnek nyomdából a magyar nyelvű tankönyvek, már egészen más tanterv szerint szervezik át az oktatást, fölöslegessé válnak, s legfeljebb újabb évek múltán készülnek el az aktualizált kiadványok fordításai. A magyar gyermekek pedig kínlódhatnak, bukdácsolhatnak hátrányból hátrányba, annak dacára, hogy törvény írja elő: minden diáknak joga van anyanyelvű tankönyvből tanulni.
A minisztert azonban nem nagyon foglalkoztatják a magyar és más kisebbségekhez tartozó gyermekek oktatásának körülményei, mint ahogy nem zavarja az sem, hogy a romániai kisgyerekek több mint fele nem jár óvodába – ezt az adatot hétfőn hozták nyilvánosságra a tanügyi szakszervezetek. Egy részük a mélyszegénység miatt, mások számára a körülmények nem adottak, magyarán: nincs elég óvoda. Szabályoz, szigorít, tilt, ellenőriz – csak éppen azt nem teszi, ami a dolga lenne: az oktatási törvény betartásának szavatolása.
Liviu Pop valamilyen okból hat évre tervez, pedig mandátuma legjobb esetben is három év múlva lejár. Csak reménykedhetünk, az isteni miniszter mégsem teljesítheti ki isteni terveit, mert minél tovább marad posztján, annál nagyobb bajba sodorja nemcsak a romániai magyar oktatást, de az egész tanügyi rendszert. Ha így folytatja, aztán már tényleg csak Isten segíthet ezen az országon, melynek jövője azokra épül, kiknek oktatását ma egy félanalfabéta, anyanyelvét hibásan beszélő miniszter határozza meg.
