Minél többet tudok meg Radnótiról, annál jobban érdekel, amit nem tudok róla – mondta Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész péntek esti, a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott előadásán.
Talán ez lehet a motivációja, hogy megszállottan kutasson Radnóti Miklós után, és mivel a tragikus sorsú költő életműve, naplója ismert (hagyatékáról felesége, Gyarmati Fanni példamutatóan gondoskodott), hát honnan máshonnan lehetne újabb adalékokat gyűjteni, mint Radnóti levelezéséből és – könyveibe beírt ajánlásaiból. Hiszen a dedikációk nagyon sok mindenről beszélnek, Radnóti ugyanis asszimilált zsidó származásúként nem vehetett részt könyvvásárokon, felolvasókörutakon, de – mint minden költő – azt szerette volna, ha verseit olvassák. Hát ajándékozta köteteit, és azokat dedikálta is. Az irodalomtörténész szerint eme ajánlások révén lehet tetten érni, kik olvasták Radnótit, így rajzolódik ki az a közeg, amely hatással volt rá, illetve amelyre ő volt hatással, de dedikációként ez idáig ismeretlen verse is előkerült. Levelezéséből pedig egy „másik” Radnóti képe alakítható ki, kiderül ugyanis, hogy nyugodt, szép, tiszta költészete tudatosan felvett költői hang volt. A levelek feltételezte őszinte viszony ellenben előhozta belőle néha a keresetlen szavakat is, rettentő dühös levelet tudott írni, amikor kötetébe öt nyomdahiba csúszott, ráadásul egyik metrumot sértett, de amiatt is kifakadt egy alkalommal, hogy a nyugatos nemzedéket miért nem Radnóti-nemzedéknek hívják, hiszen annak a generációnak ő a legtehetségesebb tagja.