Kinde Annamáriáról, a négy éve elhunyt nagyváradi költőről írt monográfiát Demeter Zsuzsa kolozsvári irodalomkritikus, a Helikon irodalmi folyóirat szerkesztője. Szandra May a hóhullásban – Kinde Annamária költészete című kötetét a marosvásárhelyi Lector Kiadó jelentette meg 2017-ben, s szerdán este mutatták be Sepsiszentgyörgyön.
Szonda Szabolcs könyvtárigazgató szerint Kinde Annamária lírai beszédmódját karcos szelídség jellemzi, míg Demeter Zsuzsa kötetét rendhagyó monográfiaként, olvasónaplóként említette, mely különleges, miként Kinde költészete, egyszerre szakmai és szubjektív értelmezés.
A szerzőnek mai napig szenvedélye a régi magyar irodalom, szerinte a kortárs és a 17–18. századi irodalom nem áll távol egymástól. Kinde Annamária költészetében is a történet, a narratív szál fogta meg, a filológusi munka a bűnügyi történetekhez hasonlít, az ember szagot fog és elkezd nyomozni – jegyezte meg Demeter Zsuzsa.
Monográfiája megírásakor kizárólagosan a költő kilenc verseskötete érdekelte, publicisztikájával, újságírói munkájával nem foglalkozott. A teljes életmű bemutatására is szükség lenne, azt leginkább egy nagyváradi filológus készíthetné el, ám ahhoz szükséges hagyatéka is, az nem állt rendelkezésére. Demeter Zsuzsa szerint Kinde Annamária nagyon ambivalens személyiség, szövegeiből is kiderül, sokféle arcú: polemikus, elégikus – ez érdekelte leginkább –, vívódó alkat volt. Várad a szülővárosa, ott érezte magát otthon, próbálta a város kulturális arculatát meghatározni, s szívügyének tekintette a fiatalabbak istápolását is.
Könyvében Demeter Zsuzsa kötetről kötetre követte Kinde lírájának alakulását, mint mondta, nagyon szépen kirajzolható szerepjáték-költészetet művelt, a kezdetektől tudatosan készült, hogy Szandra May figurája visszatérő motívuma legyen verseinek. Ez a hasonmásos történet volt számára a legfontosabb – magyarázta Demeter Zsuzsa –, a költő nagyon következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy megrajzolja e női figura élettörténetét, szövegeiből meg lehet ismerni, hogy ő maga milyen gondokkal küzdött; Kinde Annamária így írta ki magából azokat a problémákat – élet, halál, öröklét, körforgás –, amelyek foglalkoztatták. Kötetei valójában öneszmélési útját jelzik, s élete végén szembesülnie kellett azzal, amivel addig csak játszott: a halál kérdésével. Háromnegyed év alatt kellett elrendeznie magában súlyos betegségét, utolsó, legtragikusabb kötetében már nincsenek metaforák, szóképek, nagyon megrázó olvasmány.
Kinde Annamária következetesen vallotta: költészete Király László és Farkas Árpád lírájával, témavilágával, rokonítható. Demeter Zsuzsa azt is megjegyezte, monográfiája írásakor segítették a váradi költő ismerői: Gálfalvi György, Molnár Vilmos és Csutak István. Utóbbi a hetvenes, nyolcvanas évek népszerű együttese, a Garabonciás frontembere, Kinde Annamária pedig dalszövegeiket írta, több százat, ám ebből származó ismertségével, népszerűségével nem élt, s bár már a nyolcvanas években szerette volna megjelentetni verseit, első kötete csupán 1996-ban látott napvilágot. Költészete túlságosan nagy érték ahhoz, hogy eltűnjön a süllyesztőben – hangsúlyozta Demeter Zsuzsa. Monográfiájával az volt a szándéka, hogy keressék, olvassák a verseit, amelyek nem csupán köteteiben, hanem az internetes irodalmi portálokon is megtalálhatók.
