Bogdán László épp ma tölti be hetvenedik évét, az irodalmi köszöntőestre kedd délután került sor Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban: a márciusi számában neki külön részt szentelő Székelyföld folyóirat majdnem teljes szerkesztősége jött el megtisztelni azt a Bogdán Lászlót, aki mindannyiuknak mentora is volt, barátja is lett, sőt: néhányukat közülük fiául is fogadott. Lövétei Lázár László ünnepeltet köszöntő verse a Bogdán László által megírt végtelen számú témára és szereplőre reflektál, Fekete Vince egy történet sajátos feldolgozásával köszöntötte egyik első mesterét, György Attila személyes hangvételű levélben szólt hozzá, Molnár Vilmos pedig a Bogdán Lászlóval megtörtént csodákat szedte csokorba. Az ünnepeltet a rendezvény házigazdája, Szonda Szabolcs is faggatta, többek között szülővárosához, Sepsiszentgyörgyhöz fűződő sajátságos viszonyáról – Bogdán a város egy múltbéli kiragadott pillanatáról írott versével válaszolt, majd hozzátette, sokat írt róla, elfogadta mint helyszínt, de nem állt háborús viszonyban vele, mint Csiki László. Fekete Vince kiemelte, „az öregek” nem csupán felfigyeltek nemzedékükre, hanem figyeltek is rájuk, arra tanítva őket, a maguk során ezt tegyék ők is. „Amit kaptam Szilágyi Domokostól és Páskándi Gézától, azt adtam vissza” – válaszolta Bogdán László, és ha már szóba került, egy Páskándi kapcsán írott versét olvasta fel, illetve elmondta, talán mégiscsak megírja öregkori regényét Páskándiról. Bizonyos kolozsvári élmények kapcsán Mózes Attila neve is szóba került – Bogdán róla írott versét is megosztotta a publikummal. És még sok más versére és történetére is kíváncsi lett volna a közönség, de hát minden rendezvény időtartama véges.
Az irodalmi köszöntőest után azonban még ide kívánkozik egy „belső” köszöntés is: a Háromszék napilap közösségéé. Isten éltessen, Laci!