A Salon Livre Paris könyvfesztiválon a Verhovina madarai francia fordításának bemutatása ürügyén vett részt Bodor Ádám, a regény szakmai fogadtatása megfelelő volt, bár „abban a korban vagyok, hogy a kritika nem érdekel olyan nagyon, inkább a végét nézem meg, hogy lássam, megszidnak vagy sem”, mondta. Munkássága immár kötelező érettségi tétellé vált Magyarországon, dobta fel a következő labdát Murányi Sándor Olivér, prózájában körülményesen, nagy részletességgel ír az ételféleségek elkészítéséről, a gourmand attitűdnek van-e esztétikai minősége, kérdezte. Utálja a vendéglőket, de képes a konyhában órákat elpepecselni a pityókalevessel is, ennek esztétikai vetülete csak annyi, hogy a művészek, a művészethez közel álló emberek általában szeretnek főzni, válaszolta Bodor Ádám. És inni is, tette hozzá beszélgetőtársa. Ez azonban a korral változik, mondta a meghívott, immár harminc éve nem ismeri azt a kibírhatatlan reggeli érzést, amikor az ember nem emlékszik, mit tett előző nap. De, tette hozzá, „annak idején a politikai nyomás elől minden este leitta magát az ember, bár ez eléggé kockázatos túlélési játszma volt”.

A névadás művészete, majd az időhöz való viszonyulás következett sorrendben a felvetett témák között, előbbiről úgy vallott Bodor Ádám, hogy mikor kialakul benne egy hely légköre, „egy sugallatra adódik a szereplő neve is, de ha mégsem, majd beugrik az újraolvasásnál”, igazából ő sincs tisztában ennek működésével, „ez is az írás egyik titka”. Az idő kezelése meg alkati dolog, van, aki óra nélkül is tudja, hány óra van, „általában tudja, hogy hány óra van”. Egyénisége része a pontosság, miként az is, hogy kívülállóként figyeli a világot.

Szülővárosa iránt a honvágy pislákolása is egyre halványul benne, mégis mindig haza megy Kolozsvárra, bár már nem otthona, és így van Erdéllyel is, mindig örömmel és várakozással jön, aztán vagy ráun egy idő után, vagy tapasztal valamit, ami miatt vissza kell mennie Pestre. De „nem olyan rossz ez, mint kívülről látszik”.

Az emberiség sorsának alakulását illetően már nem ennyire derűlátó, „valami felgyorsult, valami más kezd történni, csak egy dolog biztos: hogy valaminek vége lett, és nem biztos, hogy az eddigi tapasztalataink érvényesek egy jövőlátomást illetően”, mondta, hozzátéve: „nem tudom, mitől kellene félnünk, magunktól esetleg”. Fiatalságára nem, de örökös fiatalosságára is rákérdezett Murányi Sándor Olivér, ez is alkat kérdése, válaszolta Bodor Ádám, „minden reggel ugyanúgy kelek, mint ezelőtt ötvenöt évvel, csak utána minden másképp folytatódik”. És zárásként a boldogságról. Ami Bodor Ádám szerint adottság igazából, „van, akit utolér egészen oktalanul”. Ugyanez van a szabadság érzetével is, „zsarnokság alatt is ki tudja vívni az ember a szabadságot, mert ott van értelme, míg egy szabad társadalomban nem hiányzik”, mondta, kiérdemelve a közönség tapsát. Elvégre tegnap színházi világnap (is) volt.