Házad több is lehet, de hazád csak egy

2018. április 7., szombat, Életutak
Beszélgetés a 80 éves Beder Tibor földrajztanárral, világutazóval, Mikes-kutatóval
– Már gyermekkorában belekóstolt a természetjárásba; kényszerből tette, vagy érzett egy bizonyos „suttogást” a természet irányából?
– Gyermekkorom jó része a Háromszék-medencéhez kapcsolódik. Ez a vidék a mesterségesen szétszabdalt magyar nemzettest egyik leggazdagabb vidéke. Olyan személyiségekkel büszkélkedhet, akik a magyar történelem, tudomány és kultúra legendás alakjává nőtték kik magukat. A teljesség igénye nélkül: Gábor Áron, Dózsa György, Kőrösi Csoma Sándor, Benedek Elek, Mikes Kelemen, Barabás Miklós, Szentkatolnai Bálint Gábor, Barátosi Balogh Benedek, Bölöni Farkas Sándor, Bod Péter, Kriza János, Mikó Imre. A Háromszéki-medencét keretező hegyek – Keresztényhavas, Nagykőhavas, Bucsecs, Tatárhavas, Csukás, Lakóca, Nemere, Persány, Barót, Dél-Hargita és a Bodoki-havas – várszerűen körbeölelik a medence síkját, és páratlan szépségükkel lenyűgöznek. Ez gyermekkorom világa, amelyet édesapámmal jártam be, aki vadászember is volt. Ő indított el természetjáró útjaimra.
– Hol járt iskolába az egyetemi évek előtt?
– Az első osztályt a magyarországi Fehérgyarmaton, a II. és III. osztályt az alsó-háromszéki Komollón, a IV. osztályt és az általános iskolát Uzonban, a középiskolát a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban végeztem.
– Miért választotta a földrajz szakot?
– A föld története régebbi, mint az emberiségé. A kettő igen közel áll egymáshoz! Egy jó földrajzos jártas a történelemben, foglalkozik a tájat és a környezetét benépesítő emberiséggel is.
– Vadászó édesapját gyakran elkísérte gyermekkorában, felnőttként merre járt?
– Az egyetemen arról voltam híres, hogy hétvégeken 20–30 kilométert gyalogoltam Kolozsvár környékén. Tanárként gyalog jártam be Erdélyt, aztán gyalog indultam el Törökországba. 1800 kilométert gyalogoltam a Földközi-tenger partjáig, s tudtommal elsőként gyalogoltam át Anatóliát. Bejártam Közép Európát, Kis-Ázsiát, és két alkalommal eljutottam az Egyesült Államokba is (New York, Washington, Baltimore, Cleveland, Chicago). Ez 1990 után volt, amikor erdélyi meghívottként a magyar oktatás helyzetéről és a székelyföldi meg törökországi gyalogutamról tartottam előadást. Ha tehetném, még egyszer felkeresném Rodostót, Törökország általam legszeretettebb települését, azért is, mert 2008 óta a város díszpolgára vagyok.
– 2016-ban jelent meg Ki vagyok én? című önéletrajzi kötete. Mi adta az ötletet megírására?
– Melinda lányom unszolása. Múltam feltárásába elmélyülve jöttem rá: úgy kellett írnom, hogy családom is, mások is haszonnal forgassák. Ki vagyok én?! A kérdésre dr. Balázs Lajos egyetemi tanár egyik előadásán kaptam meg a feleletet egy történet kapcsán. Egy Európából Amerikába tartó személyszállító hajó utasai között kérdőíveket osztottak szét, amelynek első kérdése: Ki ön? Sorra válaszoltak az utasok: mérnök, orvos, tanár… csupán néhányan vallották azt, hogy magyar. Számukra fontosabb volt, amibe beleszülettek, mint az, amit később sajátítottak el.
– Ha már itt tartunk, volt rá példa, hogy magyarsága miatt különös elismerésben vagy bánásmódban részesült?
– Törökországi gyalogutam során bárkivel találkoztam, azzal kezdtem: magyar vagyok. Soha annyi szeretetet nem kaptam magyarságomért, mint Törökországban. Itt lényegült értékké magyarságom. Pontosabban: örmény és német gyökerekkel is rendelkező székely-magyarnak tartom magam. Annak idején a székely embert katonának nevelték, hogy megvédje szülőföldjét, s vele együtt nyelvét és szokásrendjét. Akkor életére törtek, ma nyelvét és kultúráját fenyegeti veszély. Újra szükség van „katonákra”, akik küzdelmes harc árán védik meg székely népünk örökségét.
 Ön mennyire vallásos, s ez a vallásosság mit jelent rohanó-átalakuló világunkban?
– Térségünk, Kelet- és Közép-Európa egyik fő sajátossága, hogy a vallás a nemzeti identitást fejezi ki. Székelyföldön vajon meddig lesz fontosabb a székely jelző a foglalkozásnál? Az idő vasfoga alaposan megtépázta a székely tudatot. Hiába a székely kapu és a nagy kerítés, ha a kapun belül más parancsol nekünk… Már nem csak a többségi nép beolvasztó szándéka, de korunk új találmánya, a globalizáció is az identitás eltüntetésére törekszik. Ez a folyamat országok és népek saját identitásának eltűnésével járhat. Kérdésére válaszolva, identitásom dolgában valóban mélyen vallásos vagyok, és megmaradásunkért folytatott küzdelmünkben igen fontos szerepet tulajdonítok a magyar egyházaknak. Az én tudatomban mindig egy helyen volt – és lesz a jövőben is – az iskola és az egyház.
 Honnan jött az ötlet, hogy belevágjon első nagy utazásába?
– 1981 végén került kezembe az Élet és Tudomány 49. száma. Ebben a törökországi Macarköy nevű faluról tudósít a szerző, amelynek lakói 420 évvel ezelőtt kerültek oda Magyarországról, és ma is magyarnak tartják magukat. Úgy véltem, hogy felkeresése választ adhat a kérdésre, amely bennünket, romániai kisebbségi magyarokat foglalkoztat. Választ adhat a megmaradás módjára egy olyan térségben, ahol immár száz éve folyik az intézményesített beolvasztás. Azzal az eltökélt szándékkal indultam el, hogy gyalog teszek meg minden kilométert, míg végül eljutok Macaröybe (Magyarfalu). Egyrészt a nagy elődök példája sarkalt erre, másfelől a megfelelő tapasztalati anyag birtokában akartam megfejteni a titkot.
– Milyen titokról beszél?
– Arról, hogy mi a titka a megmaradásnak, és mi köt össze bennünket, magyarokat és törököket. Miért örülünk egymásnak, mi fűz össze bennünket, amikor még egymás nyelvét sem beszéljük? Ehhez megfelelő kiindulási pontot kerestem. A legmegfelelőbb hely több okból is Zágon és Csomakőrös volt. Mikes Kelemen hűségére és Kőrösi Sándor kitartó magatartására volt szükségem, hogy hitben megerősödve elinduljak utamon.
– Mikor tette az első kísérletet?
– 1982. augusztus 11-én indultam el Zágonból gyalogszerrel, az út Felső-Háromszék, Moldova, Dobrudzsa, Bulgária, Trákia és Kis-Ázsia tájain vezetett volna át Macarköybe, amelyet magyar falu néven tartanak számon. A török határon nem engedtek át, mivel nem volt román vízumom. Kisebb szakaszokra lebontva, évről évre közelebb jutottam a célhoz. Amíg készültem a következő útra, száz kilométereket gyalogolva, lassan belém ivódott: míg él az ember, ne hagyja magát! A bolgár határig (566 km) 3 év alatt jutottam el. 1985-ben gyalogoltam át Bulgáriát (402 km). 1986-ban ismét Zágonban voltam, s mivel törökországi utam ekkor sem engedélyezték, elindultam gyalog Nagyváradra Erdővidéken a Küküllők dombvidékén, az Erdélyi Mezőségen, Szamoshátságon, Szilágyságon át. 1989-ben a Nagykároly melletti Bályokból indulva legyalogoltam a Tasnád–Szatmárnémeti útvonalat is. Közben 1987-ben a kommunista hatalom áthelyezett a Csíkszeredától 7 kilométerre lévő csíkszentkirályi általános iskolába. A hatalom rosszindulatú eljárását kedvezően fogadtam, s úgy döntöttem: az oda-vissza utat, hetente 84, két év alatt 6000 kilométert gyalogszerrel teszem meg, ami jól beilleszkedett a törökországi útra való felkészülésbe. Ugyanakkor minden héten tanuló- és felnőttcsoportokat vezettem a hegyekbe. Ez 8 év alatt kb. 8000 km.
– Végül is, mikor került sor a törökországi gyalogos útra?
– 1990 nyarán, főbb állomásai: Isztambul–Yalova–Bursa–Kütahya–Afyon–Isparta–Antalya–Macarköy (Gebiz). Törökországi gyalogutam összesen 1792 km – 968 kilométer Zágontól a török határig, 824 kilométer török földön –, amit 22 nap alatt tettem meg.
Gebiz-Macar
– Meséljen az utazás részleteiről.
Átvergődtem a Kárpátokon, a Dobrudzsai és a Balkán-hegységen, az Uludag és a Toros hegyen, illetve az Anatóliai fennsíkon. 306 településen haladtam át, ebből 260 falu és 46 város. A hosszú út során örültem a felkelő napnak, az esőnek és a szélnek, a nekem szóló mosolynak, a meghitt esti beszélgetéseknek… Megtanultam tisztelni és becsülni a különböző kultúrákat, szokásokat, de legfőképp az embert, akinél nincs csodálatosabb teremtés a Földön. Ráébredtem: a világ egyetlen nagy falu, ahol olyan emberek élnek, mint mi. A török nép páratlan szívélyessége, melegsége feledtette a nagy távolságot, ahogyan a féltő gondoskodás is, amivel körülvettek. Csak testvérek, rokonok vagy jó barátok között érezhet hasonlót az ember.
– Hogyan kell felkészülni a nagy útra? Lennie kell egy célnak, amit sohasem szabad kizárni?
– Az utazás kétharmada előkészítés és egyharmada a lebonyolítás. Igen fontos a cél kitűzése, én a földrajzi felfedezők izgalmával jártam be, nem leveleztem le előre, és nem kötöttem időhöz, emberhez útjaimat. Az útirányt mindig reggelenként határoztam meg. Sosem tudtam, hol alszom, mit eszem, és mikor érkezem szálláshelyemre. Ez tette kellő mértékben romantikussá útjaimat.
– Önnek volt még egy nagy utazása Törökországban, a bujdosók nyomában. Kérem, foglalja össze néhány mondatban ezt is.
– Mikes Kelemen székely ember volt, aki 17 éves korától haláláig II. Rákóczi Ferenc szolgálatában állt. Példája ma is arra buzdít és nevel, hogy a székely, a magyar ragaszkodjék szülőföldjéhez és eredeti emberi közösségéhez. Ahogy azt az alcsíki Akó kapu felirata hirdeti: Házad lehet akárhol, de hazád csak egy van. Azt már kevesen tudják, hogy a Franciaországból érkező bujdosók huszonnégy napos hajóút végén nem Rodostóban, hanem Geliboluban értek partot 1717. október 10-én. Innen két év 6 hónap és 5 napig tartott az a szárazföldi út, amit lovasszekerekkel és lóháton tettek meg a Boszporusz-parti Yeniköyig. Innen ismét hajóval folytatták útjukat Rodostóig (6 nap), ahol 1720. április 21-én értek partot. Ezt az utat jártam be török barátaim segítségével 2004-ben, és próbáltam értelmezni Mikes Kelemen levelei segítségével. Ennek alapján írtam meg A bujdosók nyomában című könyvemet 2005-ben.
 Volt már, amikor úgy érezte, hogy nincs tovább, de Isten mégis másként döntött?
– Igen. Úgy 100 kilométerre Antalyától úgy éreztem, meg kell állnom a 40 fokos melegben. Épp hogy csak vánszorogtam az autóút szélén. A mellettem elhúzó kamionsofőrök majdnem mindenike fel akart venni, de én nemet intettem. Sajnálkoztak rajtam. Ki tudná meg, ha utam egy részét autóval tenném meg? De milyen ember az, aki fogadalmát nem tartja be? Az úton vánszorogva érvek és ellenérvek sokaságát sorakoztattam fel magamban. Aznap 12 kilométert gyalogoltam. Az éjszakát egy teázó teraszán töltöttem, és azzal a fogadalommal feküdtem le: ha négykézláb is, de az utat gyalog teszem meg! Másnap 35 kilométert haladtam. Azóta is büszke vagyok arra, hogy nem adtam fel.
Rodostó, Rákóczi-ház
 Mit kell megőriznünk utazásaink emlékéből, amit később ott hordunk szívünk csücskében?
– Az első törökországi utam után főtanfelügyelői megbízatást kaptam. A cél a végső stádiumába jutott magyar nemzetiségi oktatás újraélesztése volt. Merésznek és bátornak kellett lennem, naponta vállalni a kockázatot. Törökországi gyalogutamnak köszönhetem, hogy sikerült talpon maradnom. Nehezen haladtunk, sok volt a buktató. Bennünket nem a szelek irányítottak, hanem a szilárd elvek, az akarat.
– Mit ajánlana az utazni vágyó mai fiataloknak?
– Mindenekelőtt ismerjék meg szülőföldjük közelebbi és távolabbi környékét. Válasszanak egy megvalósítandó és sok izgalommal járó célkitűzést, és ebben fejlesszék magukat profivá.
 Ön nemcsak utazott, sok könyvet is írt, amelyeket később több helyen mutattak be, és sikerkönyvek lettek. Kérem, sorolja fel ezeket.
– A tizenhárom megjelent könyvem a magyarság, a törökség és az örménység történetéhez kapcsolódik. Legtöbb kiadást és példányszámot a Gyalogosan Törökországban című érte meg. 2014-ben dr. Erdal Salikoglu fordításában (Türkiye'ye yaya seyahat) Isztambulban is megjelent. Íme a kötetek: Hegyen-völgyön, Gondolatok a jövő iskolájáról, Gyalogosan Törökországban, A szék, A bujdosók nyomában, Megidézett múlt, Apadó fájdalom, Az utolsó csata, Ágyú és tulipán, Egymás között magyarul, Címezem levelem, Magyar történelmi emlékek Törökországban, Ki vagyok én? Ez eddig tizenkettő. A 13. a fent említett török nyelvű kötet.
– Székelyföld egy másik neves utazója Jakabos Ödön, aki eljutott Indiába, Kőrösi Csoma Sándor sírjához. Miként vélekedik róla?
– Jakabos Ödön példaértékű kitartása és elkötelezettsége egy magyar ügy mellett – amely megmaradásunkat szolgálja ebben a térségben – követendő példa. Arra ösztönöz, hogy merjünk nagy dolgokat csinálni! Talán lehetne egy Jakabos Ödön-díjat is alapítani, de ezt bízzuk a háromszékiekre.
 Húsz éve alapította feleségével, Rozáliával a Juliánus Alapítványt és díjat, amelyet pontosan 100 jeles személyiség vehetett át elmúlt két évtized során. Mi az alapítvány célja és rendeltetése?
– Mindig szerettem olyan dolgokkal foglalkozni, amely elüt a szokványostól. Ilyen az 1992-ben alakult Julianus Alapítvány, amely a szórványmagyarok védelmét tűzte ki célul, és ilyen a 2000-ben létrejött Magyarok Székelyföldi Társasága, amely a székely identitás védelmét és a székely-török kapcsolatok ápolását tekinti fő feladatának. Azóta üzenetünk sok ezer emberhez eljutott. A jövőben fel akarjuk rázni a közömbösöket, és közös cselekvésre ösztönözni az arra érdemeseket. 2000–2013 között 14 alkalommal szerveztünk Lármafa találkozót, amelyek a Szent László-kultusz erősítését szolgálják. 1998-ban Cegőtelkén felavattuk a Cserhalom Emlékművet, Kolozsi Tibor szobrászművész munkáját, Szent László kun sereg fölött aratott győzelmének állítva emléket. 2001-től társszervezőként csatlakozott hozzánk a Magyarok Székelyföldi Társasága. Székelykaput állítottunk Rodostóban, Isztambulban (a Boszporus európai oldalán), Macarköyben és Izmitben. Szobrot emeltünk a székely származású híres nyomdásznak, Ibrahim Müteferrikának Rodostóban, kopjafát a rodostói Magyar Barátság parkban, és szintén kopjafával jelöltük meg a Rodostó közelében lévő avsarköyi savanyúvíz-fürdőt, a muratli út közelében fekvő iszapfürdőt, valamint azt a helyet, ahol a bujdosók partot értek Geliboluban. A híres magyar származású ágyúöntő, Macar Orbán tiszteletére kopjafát emeltünk a trákiai Demirköy (Vasfalva) főterén – így téve emlékezetessé a magyar múlt relikviáit Törökországban.
– Mondjon néhány nevet, akik Julianus-díjban részesültek.
– Gáspár Györgydeák Lajos, csíkménasági plébános (az első kitüntetett), Orbán Viktor, Farkas Árpád, dr. Eva Maria Barki, Vetési László, Böjte Csaba, Kallós Zoltán és az utolsó kitüntettet, a századik: Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. Azoknak fejezzük ki elismerésünket, akik megítélésünk szerint itthon vagy bárhol a nagyvilágban a legtöbbet tettek-cselekedtek a szórványmagyar vagy magyar ügy érdekében. És nemzeti-erkölcsi magatartásuk példamutató!
– Idén ünneplik az egységes román állam százéves évfordulóját. Hogyan látja ezt földrajzos-történész szemmel?
– A jelenlegi állapot az egész ország számára kedvezőtlen. Ezért egy olyan Románia létrehozásának kellene a célnak lennie, ahol mindenki jól érzi magát. A 16 szövetségi államból álló NSZK mintájára kellene átszervezni az országot, amelyben természetes módon működnek a helyi autonómiák. Európa egyik legkedvezőbb adottságokkal rendelkező országává nőhetné ki magát Románia. Összetevői: Moldova, Bukovina, Dobrudzsa, Munénia, Olténia, Bánság, Partium, Máramaros, Erdély és Székelyföld.
– E hosszú életút során mire a legbüszkébb?
– Családomra, feleségemre, három leányomra és vejeimre, kilenc unokámra és két dédunokámra.
SZÉKELY FERENC
Hozzászólások
Szavazás
Megalapozottnak tartja-e az európai tisztségviselők Romániát érintő bírálatait?








eredmények
szavazatok száma 190
szavazógép
2018-04-07: Sport - Tibodi Ferenc:

A harmadik forduló következik (Floorball)

A megyeszékhelyi Sepsi Arénában rendezik meg ma az ország első félhivatalos floorball-bajnokságának harmadik fordulóját, amelyben a helyi Pro Sepsi csapata is érdekelt. Mint arról már beszámoltunk, a bajnokságban öt együttes vesz részt, Székelyudvarhelyről a Black 69 Floorball Team, a Floorbulls és a Black 69 ifjúsági csapata, a Black 69 Floorballsuli, illetve a sepsiszentgyörgyi Pro Sepsi és a marosvásárhelyi Red Arrows.
2018-04-07: Kultúra - :

Megszenvedett feltámadás (Húsvét után)

Nincs a földkerekségnek olyan embere, aki ne vágyna állandóságra a mindennapok szeszélyes forgatagában, amelyben fürkésző tekintettel keresi a jövőben családja és saját kilátásait a békés és nyugodt életre. Ennek reményében dolgozik éjt nappallá téve, tanul és taníttatja gyermekeit. Erre készülve olvas könyveket és jár színházba, hiszen a pofozkodó sorssal perlekedve rájött: a költészet és irodalom csodálatos víziói, a tudomány számunkra is hozzáférhető eredményei és az egyéb szellemi értékek nyújtanak csak fogódzót a többre érdemes ember számára.