A születéshez, párválasztáshoz, nemiséghez és halálhoz kötődő székely szokásvilágot Csíkszentdomokoson négy évtizeden át kutató szerző bevezetőjében elmagyarázta, hogyan keletkezett ez a könyv. A Nyergestetőn sorshelyzetet érzett meg, hiszen ott egy társadalmi folyamat indult el. Párhuzamot vont a szabadságharcban elesett székely hősök emlékműve és a szembeni magaslaton keletkezett ágkeresztes-kopjafás emlékhely között. Előbbi állításának szorgalmazója Ábrahám István csíktusnádi származású, Bukarestben dolgozó kovácsmester volt, így az 1897. augusztusi avatóünnepség hivatalos lett. Utóbbi keletkezése nem hivatalos, kronológiája homályba vész, az első emlékjelek állítói nem ismertek.

A kutató érdeklődésére senki nem tudta megmondani, ki állította az első kopjafát.

Először 2004-ben járt a helyszínen, akkor 50–60 emlékjel állt, főleg összetákolt ágkereszt. Aztán a jelek elszaporodtak. 2016–2017-ben 381 kopjafa adatait sikerült leírnia, mások annyira megrongálódtak, hogy azonosíthatatlanok. Napjainkban a kopják száma meghaladta a 400-at. Balázs Lajos cédulázása eredményeként megtalálta az első kopját, annak felirata: Lelkiismeret 1988. Valaki legyőzte magában a félelmet, de nevét még nem merte adni, magyarázta. Aztán az emlékjelek szaporodtak, 2004 után jelentősen. Állítóik a Kárpát-medence teljes magyarságát lefedik, sőt, Ausztráliából és Venezuelából is vannak.

Ez a különleges temető a székely-magyar nemzeti közösség együvé tartozásának, helyben maradásának makacs akarása, az életüket ott hagyó székely katonák becsületének, méltóságának védelmezője, emlékeztetője, olyan, mint a katolikus templomokban az örökmécses, amely a szentlélekre emlékeztet – szögezte le.

Ezért A nemzeti kegyelet néprajzi földrajza az alcíme a gazdagon illusztrált könyvnek.