Ez nem egy olyan tárlat, ahol „viselkedni” kell, ahol tilos hozzáérni a kiállított tárgyakhoz – itt szabad, sőt, kötelező mindent forgatni, tekerni, nyomogatni, mert meg kell küzdeni a látványért, az élményért, mondja Takács Erika, a tegnap Sepsiszentgyörgyre érkezett Arany 200 busztárlat koordinátora.
És valóban, a gyerekek – hiszen elsősorban őket célozza meg a vándorkiállítás – nagy élvezettel veszik birtokukba a buszt, Toldi korabeli páncélsisakokkal járkálnak fel-alá, próbálják erejüket a Toldi-erőkaron, különösebb magyarázat nélkül, magától értetődő mozdulatokkal kezelik az érintőképernyős monitorokat, hátul meg ádáz vita zajlik az ordó szó jelentésének kitalálásáért.
Mert a busztárlat felületileg kicsi ugyan, ám tartalmilag annál sokkal többet nyújtó: van benne hely néhány Arany-relikviának (a sétapálca, pipa, utazóláda, kalap stb. valójában másolat), kikerekedik életrajza, néhány balladája kis szellemi küzdelem árán olvashatóvá válik, versei hallgathatóak az általa megzenésített előadásban, egy monitoron nyomon követhető, merre járt Arany János, de az is, világszerte hol van elnevezve róla utca, tér, vagy hol állnak szobrai, sőt, még az is látható, hol van a világűrben az Aranyjános nevű kisbolygó.
Az Arany 200 busztárlat tavaly, az Arany János-emlékév tiszteletére a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által szervezett nagy kiállítás kicsinyített, gyermekbarát változata, tavaly július óta járja a Kárpát-medencét, Sepsiszentgyörgy a 153. település, ahol megáll néhány napra.
Az utazó kiállítással a PIM missziós munkát végez tulajdonképpen, céljuk megismertetni és megszerettetni Arany Jánost a gyerekekkel, bebizonyítani, hogy életműve nem unalmas, feledni való régi dolog, hanem ma is élő, mozgalmas világ. Vétek lenne hát elszalasztani az alkalmat, a kiállítás még ma (9-től 18 óráig) és holnap (10-től 18 óráig) látogatható, a busz – amúgy messziről megismerhető az oldalán látható Toldi képregényrészletekről – pontosan a Kós Károly Szakközépiskola bejárata előtt parkol.