Lángszalagos aranykerék
a hajnali égen,
én fölfelé vágyakoztam,
s csak lent lehet élnem.
Föllebeg vérpettyes vércse,
soha nem rak fészket,
gyönge madárt lehóhérol,
nevel kis vércséket.
Vércsét látok, mégse vágyok
dühök csillagára,
homlokomra holdat karcolt
a gilice lába.
Pünkösd jeles napja eljött,
ne lázadozz, nyelvem,
bűnösöknek szót se szólok,
nem értenek engem.
Piros a pünkösdi rózsa,
s nehéz mint a szívem,
lehull a pünkösdi rózsa,
hitem elveszítem.
