Czegő Zoltán: Sárvers

2018. június 16., szombat, Irodalom
Szegény feje itt-ott,
tél-túl hányatta magát.
Szelíden, szótlan iddogált.
Gatyát, ingét maga mosta,
gondolt pénzekre, ovosra.
És arra, hogy lesz nincs-tovább.
 
– Az ember sosincs egyedül.
Cigány is másnak hegedül,
oszt’ ha erősen megehül,
valamicske örökké kerül...
 
Itt akinek asztala sincsen,
már a saját sóhajával él,
hogy majd csak segít az Isten.
Kikerül a mindenes szemfedél.
Vigasz, hogy mind elhal, aki él,
mind! Ez a rideg rend itt a minden.
 
Tudja, hogy ez maga  a rettenet.
S hogy az ember holtáig temet.
Mindenképp magára marad.
És azt: Ki mint vet, úgy arat –
Aztán  magára húzza a sarat.
 
Cikk megjelenési időpontja: 2018-06-16 08:02
Hozzászólások
Szavazás
Részt vesz-e a kormány által kezdeményezett népszavazáson a család meghatározásáról?









eredmények
szavazatok száma 21
szavazógép
2018-06-16: Irodalom - :

Mit ér az ember, ha Czegő Zoltán?

80 év semmi az örökkévalósághoz képest,
és ő oda törekszik
 
2018-06-16: Irodalom - :

Czegő Zoltánról

Kiadója, fiatalabb barátja, kortársa vagyok Czegő Zoltánnak a közeli és távoli Budapesten. Találkozásokban, beszélgetésekben, munkákban, poharazgatásokban ismertük meg alaposan egymást. Láttam őt boldognak és láttam őt szenvedni.