Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Renaud Camus: Csatlakozzon Franciaország a visegrádiakhoz?

2018. június 30., szombat, Kitekintő

Megvallom, az a gondolat, hogy Franciaország csatlakozzon a visegrádi egyezményhez, csupán vicc  volt a részemről – egy tanulságos vicc, ami megvilágítja a dolgokat. Hasonló szellemben és a tréfa kedvéért – de egy komoly tréfa kedvéért! – korábban azt javasoltam, hogy az Európai Unió kérvényezze felvételét a Svájci Konföderációba. Szeretem a konföderációkat. Hiszen mindig is ezt kívántam Európa számára: hogy szabad országok konföderációjává váljon, ahol élesen elkülönítik a tagállamok és a szövetségi hatalom kompetenciáit, s amelynek élén egy közvetlenül választott elnök áll.

  • Orbán Viktor és Sebastian Kurz - Ausztria még soha nem állt ennyire közel a visegrádi négyek csoportjához.
    Orbán Viktor és Sebastian Kurz - Ausztria még soha nem állt ennyire közel a visegrádi négyek csoportjához.

Jómagam egyáltalán nem utasítom el az európai gondolatot. Épp ellenkezőleg: szenvedélyesen szeretem és kívánom Európát, megőrzését, boldogságát, a történelemhez való visszatérését, ahonnan mazochizmusból és öngyűlöletből – hogy ne rögtön kapzsiságot és gyávaságot mondjak – kirekesztette magát.

A brexit elszomorított. Európa Nagy-Britannia nélkül nyilvánvalóan nem Európa többé. És abban a pillanatban, amikor elözönlenek, elfoglalnak, gyarmatosítanak bennünket, amikor napról napra megaláz és megsebez és meggyilkol a terrorizmus és az ártás szenvedélye, szóval egy hasonlóan tragikus pillanatban hiba, ha mindenki visszahúzódik és csak a saját bőrét próbálja menteni.

Egy ország sem képes megmenteni önmagát. Éppen, hogy egyesülnünk kell, hogy együtt álljunk ellen az inváziónak és közös erővel verjük vissza a megszállót.

Nem kilépni kell Európából, hanem Afrikát kell kivetni belőle, ahogy Afrika vetette ki magából Európát a maga idejében.

Dekolonizáció: a gyarmatosítások és az ellengyarmatosítások kora lejárt, eljárt felette az idő. Másról sem beszélnek, mint hogy a migráció milyen könnyűvé és magától értetődővé vált a modern világban; akkor hát a visszatelepítésnek is annak kell lennie.

Szóval, ami Visegrádot illeti, elismerem, vicceltem (részben). Franciaországnak nincs közös határa az egyezményt aláíró országokkal, sőt meglehetősen távol helyezkedik el tőlük, arról nem is beszélve, hogy egyes visegrádi országoknak – különösképpen Magyarországnak – alapos okaik vannak arra, hogy nehezteljenek ránk, emiatt pedig nyilván nem is kérnének belőlünk. Utópikus és merész ajánlásommal csupán az volt a célom, hogy tisztelettel adózzak Kelet-Közép-Európa előtt, amely ellenáll Brüsszel felcserélő diktatúrájának, ennek a bürokratikus zsarnokságnak, amely rá akarja kényszeríteni földrészünkre a Nagy Felcse­rélést, az etnikai és kulturális helyettesítést, a nép- és civilizációcserét.

A visegrádi egyezmény országai, és köztük mindenekelőtt Magyarország erődnek tűnnek, az ellenállás fészkének: ők jelentik azt a szentélyt, ahol az általunk értékesnek és fontosnak ítélt dolgok megtalálhatók. Hiszek a szentélyek, a várak, a kolostorok, az iskolák, a megőrzés, a kiválóság és a példaadás helyszíneinek erényében. Szentélyekre van szükségünk abban a korban, ahol az oktatás romokban hever, a kultúrát szétmarcangolták, a civilizáció önmaga ellentétébe bomlott szét, bárgyúságot, erőszakot, az átlagintelligencia szédítő zuhanását, a Nagy Kultúrafosztást, fajunk minden nappal egyre szembeötlőbb visszavadulását hozva magával. Nem tettem tehát mást, mint hogy csodálattal, hálával és meleg szavakkal felhívtam honfitársaim figyelmét erre a szentélyre: Visegrádra.

Azóta a helyzet sokat változott, úgy vélem, inkább a jó irányba, még ha az Európa üdvösségéért folytatott élet-halál harc részesei vagyunk is, küzdve az idő ellen, mivel minden perc számít. Minden túlságosan hosszú ideig tart természetesen, miközben a felcserélők százezrével szállnak partra, akik pedig már itt vannak, egyre csak többen lesznek, károkat okoznak, ártanak, a számuk megsokszorozódik.

Bárhogy is legyen, olybá tűnik, hogy Visegrád a vágyaim szerint egyre csak bővül. Ausztria talán még soha nem volt ilyen közel Magyarországhoz a Habsburgok kora óta. Orbán Viktor és Kurz kancellár világi barátok, ha hihetünk a hírügynökségi jelentéseknek és a fotóknak. És persze Olaszország: Olaszország Magyarországra veti vigyázó szemét, előfutárt és mintaképet lát benne.

Persze más a helyzet Németországgal, a globális felcserélés citadellájával, a migrációs elsüllyesztés és a helyettesítés útján történő népirtás fő előirányzójával, Angela Merkel Németországával tehát (de meddig lesz még az övé?), aki, úgy tűnik, fáradhatatlanul hajtja végre eddigi politikáját.

A Nagy Felcserélés is csak tréfaként indult, egy német viccként, hogy egészen pontosak legyünk. Brecht elhíresült mondására gondolok, miszerint ha a kormány nem elégedett a néppel, nincs más dolga, mint hogy egy újat válasszon helyette.

Éppen ezt tették a nyugat-európai és skandináv országok: leváltották a népet, mélyre nyúltak a folyton megújított lakosság által jelentett szavazói tartalékokban. A történelem komédiaként tér vissza, de tragikomédia ez. Adja az ég, hogy a komédia olykor áldásként, inspirációként a megoldás felé vezető utat tárja elénk.

Franciaország visegrádi tagsága nem teljesen tréfa tehát. Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Olaszország: miért ne csatlakozhatna hozzájuk Franciaország egy – reményeim szerint – nem túl távoli jövőben? Talán nem is a visegrádi egyezmény keretében, de az ellenállás és az elutasítás erőteljes tömbjét alkotnák az Európai Unióban.

Ismétlem: Európát nem elhagyni kell, hanem átvenni felette az uralmat, elüldözni belőle az árulókat, tetőtől talpig átalakítani a kontinenst.

Így például a periférikus fekvésű Brüsszel nem maradhatna az unió központja, már csak azért sem, mert túlságosan kötődik az árulás legsötétebb óráihoz, a kollaborációhoz, amikor a földrészünket és népeit a legelvetemültebb ellenségeik kezére adták.

Brüsszel Európa Vichyje, a Második Megszállás Vichyje; ez a város amúgy is túl muszlimmá vált, hogy a megszállás, a népcsere és az iszlamizáció ellen felkelt Európa sorsa fölött elnököljön. Mára nem egyéb, mint a Molenbeek nevű arab (és egyre inkább arab) negyed villákkal és bürokratikus hivatalokkal teli külvárosa.

Jómagam Bécsre szavaznék, az iszlámmal szembeni ellenállás kiemelkedő helyére, erre a birodalmától megfosztott császárvárosra, amely sokkal központibb elhelyezkedésű, Európa északi, déli, nyugati és keleti végeitől egyenlő távolságra található. A megválasztott elnök pedig Schönbrunnban foglalhatna helyet: ez volna az az ünnepélyes pillanat, amikor a történelemből kihullott, balsorsú kontinensünk vissza­tér a nemzetek sorába.

Fordította: Lei­meiszter Barnabás, Mandiner

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 854
szavazógép
2018-06-30: Magazin - :

Alultápláltak az európai fák

A mezőgazdasági termelés, a dízelmotorok és a gyárak okozta légszennyezettség miatt alultápláltak a fák Európában – derült ki egy új tanulmányból.
2018-06-30: Emlékezet - :

Illyés Elemér: Erdély változása 8. Utazás kitérőkkel (1968–1972)

Tiszta, éles levegőjű hely a gyergyóiak fővárosa, a 18 ezer lelket számláló Gyergyószentmiklós. Csinos, copf stílusú házak szegélyezik főterét. A Gyergyói-medence központja, több lakosa van, mint Csíkszeredának, de se megyeszékhellyé, se kulturális központtá nem tudott fejlődni, még csak nem is közigazgatási város. A megyeszékhely az ötven kilométerre fekvő Csíkszereda; a műút építését csak 1969-ben kezdték el, az igazságszolgáltatási szervek pedig – érthetetlen módon – sokáig a huszonöt kilométerre fekvő Maroshévízen székeltek, csak azután kerültek Csíkszeredába. A székely körvasút és a Maros az egyetlen kapocs a nagyvilág felé. A gyergyóiaknak nincs színházuk, sem számottevő művelődési házuk, a sepsiszentgyörgyi színház vendégszereplői jönnek ide. A tudomány és a művészet is mostoha talajra talál Gyergyóban. Egyetlen festő ütött végleges tanyát itt, a nemrég elhunyt Karácsony János, a gyergyói táj festője; galériáját nemrégen nyitották meg a helyi múzeumban.