Fő célja nem egyfajta realizmus, hanem a látottól való elvonatkoztatás. Minden elemében és össz­hatásában is átköltött, álmodott világ.

Szereti a tárgyakat, vonzódik a velük való kifejezéshez. Furcsa, szimbolikussá formált, különböző helyzetű, gyakran torzított székek, seprű falnak vagy színoldalnak támasztva, bútorok, kredencforma, létrák, cipők a széken vagy a földön, cserépbögre, lengő harang, mesejárgány, festőállvány, be nem azonosítható sávok, formák jelennek meg képein, bent, valahol egy álmodott belső világban vagy kint, épületelemek, kapuk vagy pajtaajtók, ablakok s zsalugáterek társaságában, minden megmozdítva, derűre hangolva, már-már cselekvővé téve.

Migránsok 1.

Mellettük, benn a képtérben, mint azok elemei: emberfigurák, meseállatok – tyúkok, kakas, madarak, kutyák, lovak, szarvas, hal vagy azonosíthatatlan négylábú lények, néha sorokba rendezve, a mozgásukkal, menetelésükkel is kifejezve. Szárnyal a művészi fantázia, itt-ott figuráktól elszakított, néha álarcszerűvé formált fejek – állatfejek is –, kezek, széken vagy székkarfán gyermekrajzszerűen megjelenített, ugrándozó mesefigurák vagy önálló életre keltett, már-már képelemi minőséget kapott kakasszárny, kakasfarok, meghatározhatatlan foltok, foltokon foltok, esetleg mögülük itt-ott elősejlő vakolt vagy vakolatlan házfalrészek, téglasorok, léckerítésdarabok, mintha barlangbejárat, minden átköltve, inkább szimbólumokká alakítva, önmaguk jelképeivé. Meseelemmé, egy költött világ részeivé.

Forró Ágnes minden művében valahol a lélek tájain barangol. Munkáival átvisz egy különleges arcú, teremtett világba. Úgymond: lelki, emberi „környezetbe”, s ezt építi meg meseköltészete helyszíneiként, meseházak mesekerítésekkel, meseajtókkal és ablakokkal, mindent egymáshoz hangolt, visszafogott színekben megjelenítve. Szinte látod, ahogy költi az érdes papírfelülethez dörzsölt festékrúddal, tónusban egymáshoz hangolva a sohasem hangos színeket. Látomásaiból egy teremtett világ bontakozik ki. Figurái – emberfigurái vagy meseállatai is – néha lebegnek, úsznak a levegőben. Ezekkel a lebegő lényárnyakkal valahol visszakísért Marc Chagall, visszakísért a szürrealista, a dolgokat valóságfelettivé költött-álmodott világba átvivő látásmód.

Zöld szék és párolgó tea

Katalógusában idézi Egyed Emese egy versét. Címe: Egy kiállítás képei.

Látom, el nem érhetem,
Tárgyban élet, óban ős,
Amit látok, én vagyok.

Színben dallamok
Ismeretlen mozdulat
Mélységeit firtatom.

Árva mosolyok,
Mint a mese
Mint a kréta,
Mint a fonál,
Mint a sár.

A kovásznai művészetszeretők régi ismerőse Forró Ágnes, 1992 óta megrendezett Csoma-kiállításaink szinte állandó részvevője. Innen ismerjük e képeken látható mesevilágát kiegészítő vagy azt megelőző tárgyépítményeit, tárgykölteményeit..

„Művészetem, akár az életem, állandó mozgás, áramlás, kísérletezés – vallja. – Célom az lenne, felnőttként hogyan lehetnék gyermek (is), mese- és formavilágomat hogyan tudjam úgy megálmodni (…), hogy közben hiteles, őszinte és szabad ember maradjak.”