1940. szeptember 13. Örömünnep Sepsiszentgyörgyön

2018. szeptember 13., csütörtök, História
1940. szeptember 13-án örömünnep volt Sepsiszentgyörgyön. Az augusztus 30-ai második bécsi döntést követően, amikor Magyarország megkapta Észak-Erdélyt, azzal együtt Székelyföldet, a Magyar Királyi Honvédség szeptember 5–13-a között ellenőrzése alá vonta Erdély északi részét, s bevonult főbb településeire. Sepsiszentgyörgyre szeptember 13-án vonult be egy gyors hadtest, mely ünnepélyes fogadtatásban részesült, a helyőrségi csapatok szeptember 21-én érkeztek. Az évfordulóra József Álmos nyugalmazott sepsiszentgyörgyi tanár, helytörténész néhány idézetet gyűjtött össze, amely a hangulatot idézi.
  • Bevonulás Sepsiszentgyörgyre - a lakosság gyűrűjében. József Álmos gyűjteményéből
    Bevonulás Sepsiszentgyörgyre - a lakosság gyűrűjében. József Álmos gyűjteményéből
„E történelmi jelentőségű esemény (a második bécsi döntés – J. Á.) a 20. századi magyar–román kapcsolatok egyik kulcsfontosságú mozzanatát képezi, hatását tekintve pedig a mai napig jelen van, ha eltérő mértékben és ellenkező előjellel is a két nép kollektív emlékezetében.” (L. Balogh Béni: Román–magyar kapcsolatok 1938–40-ben és a második bécsi döntés)
 
Előzetes a bevonulásról
*
„Zászló és zászló mindenütt, és tenger zöld ág, virág az erkélyeken, a nyitott ablakokban és az emberek kezében. Az egész piac egyetlen hullámzó, zsibongó, mosolygó vidám embertenger. S az ősz eleji nap is vidáman süt az Égből le reánk. Azután egyszer csak jöttek, akiket vártunk: én és mindenki és a város és az egész Erdély. (...)
A piacra hallottam a zúgást, amely előttük járt, mint a zivatar előtt a szél. Sebesen jött és nőtt, erősödött orkánná ez a zúgás. És itt volt. A piacon. És láttuk és láttam őket, az első magyar századot.
 
A bevonulókra várva
 
Láttam és mindenki látta őket, és virágokkal borította őket, és ölelte őket, és végigsimogatta őket, ahogy elhaladtak ott mellettünk. És mindenki kiáltott és ordított. És a levegő reszketett attól a rettenetes hangorkántól, amelyben benne jajgatott minden kín, amit huszonkét esztendő óta belefojtottak millió emberbe, és minden öröm, ami huszonkét esztendő óta várta a maga felszabadulását. (...)
És minden imádság és minden átok ott ordított tombolva, mámorosan, részegen és szerelmes önkívületben. (...)
Ott állottam az utcán én is: százezer magyar embertestvérem között egy. És ordítottam velük én is, és ujjongtam velük, és szememből csorgott a könny, mint százezer testvérem szeméből. És nem szégyelltem magam, és nem szégyellte magát senki, és könnyes orcáinkba sütött a szelíden meleg őszi napsugár, a kegyelmes Úristen jóságos, áldott, simogató keze. (...)
 
Jönnek!  A harmadik képen: az utolsó román tiszt bevezeti a bevonulókat, majd elhagyja a várost.
 
Azután vége lett a napnak, amelyiken huszonkét esztendős utunk végén az állomásra értünk, amit a Sors parancsából el kellett érnünk. Vége egynapos ünnepünknek, a legnagyobb ünnepnek, amelyet ember érhetett. S nem adtunk érte mást, csak huszonkét esztendőt. És azt, hogy a fejünk megszürkült, orcánkat megszántotta néhány mély barázda, derekunk kicsit megrokkant. Ezért az egy ünnepnapért ezt adtuk. Megérte vajon? Bizonyára meg!” (Kós Károly)
 
A bevonulás háromszéki tábornokai: 1.- Nagybaczoni Nagy Vilmos, a magyar 1.hadsereg parancsnoka, 2.-Dálnoki Miklós Béla, a gyorshadtest parancsnoka, 3.- Szotyori Nagy Gyula, a miskolci 7.hadtest parancsnoka, 4.-Feltorjai Kozma István, a miskolci 7.hadtest vezérkari főnöke
 
*
„Nem tudom, mi az, amit érzek: öröm vagy fájdalom. Éreztem, hogy rohanni kellene, kirohanni a mezők közé, s végigkiáltani rajtuk riadó szóval, hogy öltözzenek csupa virágba, mert újra magyar föld lettek. Az erdőig szaladni és felverni a fákat, hogy énekeljenek a boldogságtól! De ugyanakkor meg kellett volna állni, szembefordulva a déli dombvonallal, levett kalappal, lehajtott fejjel. Nem lehetett csinálni semmi mást, csak állni az ablakban mozdulatlanul, nézni északnak, keletnek, délnek, átölelni egyetlen pillantással a testvérdombokat, átölelni és egybeszorítani őket, hogy ne tudjanak egymástól soha elszakadni.” (Wass Albert: Jönnek!)
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 61
szavazógép
2018-09-13: Család - :

Gyermekeink

2018-09-13: História - :

Az Erdélyi Magyar Hírügynökség jelentéseiből

Az 1980-as évek Romániájában folyó féktelen terrorról kellő hitellel és alapossággal való tudósítás céljával 1983. május 20-án létrejött Erdélyi Magyar Hírügynökség (Hungarian Press of Transylvania), az erdélyi magyarság nemhivatalos hírirodája négy dátumhoz kötött jelentését közöljük mai História rovatunkban. A jelentések elérhetők a Transindex Adatbank rovatában.