Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója jelezte, innen nézve a címet akár meg is fordíthatták volna: Erdélyen túl, Alföldön innen. Hozzátette: meglehet, hogy a Fekete-Körös völgyéről Budapesten többet tudnak, mint Székelyföldön. Ezért bemutatása ugyanolyan fontos, mint a Székely Nemzeti Múzeum Pantheon című képzőművészeti tárlatának budapesti bemutatója. Meggyőződését fejezte ki, hogy ezt az utat folytatni kell, és más gyűjteményeket is kölcsönösen be kell mutatni.

A főigazgató elmondta, Györffy István gyűjtése a magyarországi néprajzi kánon meghatározó eleme, még akkor is, ha ezt a gyűjtőutat fiatalon, mindössze 27 évesen végezte. Györffy István a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának gyakornokaként aktívan részt vett Magyarország ismeretlen néprajzi vidékeinek felkutatásában, dokumentálásában. 1911-ben 46 napot töltött a Fekete-Körös völgyében kisebbségben és elzártságban élő magyarság körében, ahonnan hozzávetőleg négyszáz tárggyal (cserépedényekkel, háztartási textíliákkal, teljes viseletekkel és számos, a háztartásban és a gazdasági életben használt eszközzel), rajzokkal, határ- és dűlőtérképpel, valamint közel százötven saját készítésű fotóval tért haza. Úgy vélte, hogy elszigeteltsége révén a magyarság e csoportja körében megmaradtak, ezáltal jól kutathatók kultúrájuk, életmódjuk archaikus, ősi vonásai. A helyi közösségek kultúrájának bármely területét vizsgálta – településnéprajz, építészet, lakáskultúra, viselet –, mindenhol ezeket az archaikus vonásokat kereste. Kutatásai eredményeit számos publikációban tette közzé.

Dr. Granasztói Péter, a tárlat ötletgazdája, programvezetője elmondta, az Erdélyi-Szigethegység teljesen lezárja a vidéket Erdély felé, így a kulturális hatások az Alföld felől érték a völgyet, mindamellett, hogy a lakóknak székely öntudata volt. Kurátortársai, Gebauer Hanga és Katona Edit településtörténeti, illetve viselettörténeti szakmai tárlatvezetést tartottak. A rendezvényen vajdaszentiványi népdallal közreműködött Szabó Fruzsina színművészeti hallgató.