Gárdonyi Géza: Mikor diák, mikor király

2018. október 6., szombat, Kiscimbora
Mátyás király udvarában sok íródiák dolgozott.
Beállít egyszer Görbefái Görbe András birtokoshoz Zemplénben egy fiatalember.
  • Fodor Hanna, Sepsiszentgyörgy
    Fodor Hanna, Sepsiszentgyörgy
– Az én nevem Nagy Márton. Íródiák vagyok a király udvarában, szállást kérek egy éjszakára.
Görbe András uram sokat hallott már arról, hogy Mátyás király álruhában járja néha az országot, és hogy nagyobbrészt íródiáknak adja ki magát. „Engem nem teszel bolonddá!” – gondolta. Azután nagy szívességgel szólott:
– Isten hozta kegyelmedet, Nagy Márton uram! Tessék csak befordulni, mintha a saját háza volna.
Azután a kocsisának kiáltott:
– János, sétáltasd be azt a lovat a szobádba! Dunnát rakj alája, a legfinomabb zabomat eléje. Te pedig költöződjél ki addig az istállóba.
– De uram – szólott a diák –, nem való paripa szobába, se dunna alája; zabnak a szalmája is megteszi.
– Azt csak tessék rám bízni – felelt Görbe András –, tudom én a tisztességet.
Beültette a diákot a legfényesebb szobájába. Ökröt vágatott, nyulat lövetett, drága és jó ezüsttányérokon rakta eléje, ő maga pedig se nem evett, se nem ivott, hanem szolgált az asztalnál, s akármit beszélt neki a diák, mindenre csak azt felelte:
– Tudom én, mi a tisztesség!
Nagyot nevetett Mátyás király, amikor egy hét múlva megtudta, hogyan vendégelték meg az ő íródiákját.
Néhány hónap múlva, amikor ő járt diákruhában, ő is beállított a Görbe András portájára.
– Hopp, itt vagyok – szólott a király –, Szilágyi Mátyás a nevem.
„De ’jszen engem nem teszel bolonddá!” – gondolta Görbe András.
– Kössétek a lovát az istállóba, adjatok zabszalmát eléje. A diák pedig feküdjék a kocsis szobájába.
Azután jelentős pillantást vetett Mátyásra, és így folytatta:
– Nekem is van ám eszem: minden diák nem király. A szomszédaim legalább nem nevetnek rajtam, mint a múltkor, amikor egy diákot királynak néztem.
A kocsis jól tartotta a diákot. Együtt ettek-ittak. Másnap korán hajnalban így szólt a diák a kocsishoz:
– Nini, majd elfelejtem, levelet is hoztam az uradnak. Vedd ki csak a tarsolyomból, és vidd fel neki.
Görbe András nagy csudálkozással olvasta:
Parancsolom jó hívemnek, Görbe Andrásnak, hogy azonnal keljen útra Jánossal, a kocsisával együtt, és jöjjön Budára. Beszédem van vele.
Mátyás király

– Hozd ide hamar azt a diákot! – kiáltott Görbe András. – Hadd tudjam meg tőle, mit akar a király.
János kereste is a diákot, de már az akkor eltűnt a lovával együtt. Két hét múlva felkocogott Görbe András a budai várba. A király várta az udvaron. Fényes skófiumos ruhába volt akkor öltözködve.
Görbe András háromszor is meghajolt, míg elébe érkezett.
– Eljöttem – szólt –, felséged parancsolatjára.
Hirtelen megakadt a szóban, és csodálkozva, ijedten nézett a királyra. A király a szolgákhoz fordulva szólott:
– Kössétek a lovát az egyik szobámba; jó puha dunyhákat rakjatok alája, ő is így tett a lovammal, amikor a diákom járt rajta.
– Uram, király – szólott nagy örömmel Görbe András. Azonban csakhamar elhűlt, amikor a király így folytatta:
– János kocsis az én vendégem; öltöztessétek díszruhába, és vezessétek az asztalomhoz. Görbe András uramat pedig helyezzétek el a kocsisomnál.
Görbe András úgy szédelgett, hogy alig tudott a lábán állani.
– Ej, ej, Görbe uram, hát így megtréfált maga engem – szólott a király. – A diákommal úgy bánt, mint királlyal szokás, velem pedig úgy, mint diákkal szokás.
– Felséges uram – felelt verejtékezve Görbe András –, hogy tudná azt az ember, hogy felséged mikor király?
– Nemcsak arra kell ám nézni, mikor vagyok király – szólott Mátyás nevetve –, hanem arra is, hogy mikor vagyok diák.
És Görbe Andrást a kocsisával együtt jól megvendégelte, azután pedig gazdagon megajándékozva eresztette haza őket az udvarából.
Hozzászólások
Szavazás
Megalapozottnak tartja-e az európai tisztségviselők Romániát érintő bírálatait?








eredmények
szavazatok száma 173
szavazógép
2018-10-06: Kiscimbora - :

Zelk Zoltán: Október

2018-10-06: Kiscimbora - :

A három pityergő (Japán népmese)

Hol, hol nem, élt egyszer valahol egy öregapó. Messze idegenből levelet kapott a fiától, és minthogy ő maga olvasni nem tudott, kiballagott véle az országútra, hátha előtalál ott valakit, aki elolvassa a levelét.