De mi lesz a magyarokkal?

2018. október 11., csütörtök, Máról holnapra
Farkas Réka
Megbékélés, az árkok betemetése, a kisebbségek megbecsülése, tolerancia – ezek lettek a vezérszavak a vasárnapi sikertelen népszavazás után. Akik egy hete még homoszexuálisokkal riogattak, most a kudarc okozta sebeiket nyalogatják, akik népszerűségvesztés miatti félelmükben hallgattak, most a másság elfogadásának hőseivé igyekeznek válni. És demagóg módon mindenki a népet dicsőíti, amely lám, okosabb volt, mint egyháza, politikai vezetői, bebizonyította, hogy nem lehet álkérdésekkel csapdába csalni, hogy fontosak számára az európai értékek. Egy sötét világból egyetlen hétvége alatt rózsaszínbe csöppentünk, pedig bizony lenne helyük az árnyalatoknak.
Mert a hétvégi referendum nem a másság elítélésének elutasításáról szólt, hanem egy álprobléma félresöpréséről. A bojkott, a távolmaradás csak részben volt tudatos. Sokan nem is értették a népszavazás lényegét, de ezúttal legalább nem hagyták bepalizni magukat, és inkább a kényelmes otthonülést választották. Nem a tolerancia győzedelmeskedett, és ezt jól bizonyítják a hétfői, keddi megnyilvánulások.
A nagy demokraták – politikusok és véleményformálók – egymást túllicitálva harsogták, hogy milyen fontos a kisebbségek elfogadása, és sorolták is a szexuálist, a vallásit, páran még az etnikait is megemlítették. A jobb indulatúak kitértek a masszív magyar távolmaradásra, de többnyire ezt annak tulajdonították, hogy ebben a térségben, Székelyföldön, elenyésző az ortodox egyház befolyása, néhányuk egy-egy biztató szimpátiamosolyt is küldött a magyaroknak. Ám még a lenyitottabb, legliberálisabb megmondóemberek is nagyon ügyeltek arra, hogy toleranciájuk ne terjedjen túl messzire, a mindenki egyenlő elvet nehogy félreértsük például mi, magyarok.
Jól tükrözi mindezt az államelnök keddi felszólalása. Klaus Iohannis a kampány alatt végig hallgatásba burkolózott, jövő évi szavazatait féltve sem egyik, sem másik oldalra nem állt, vasárnap az utolsó előtti pillanatban adta le voksát, mert egy államfő mégsem maradhat távol. Hétfőn emésztette a történteket, kedden, a holokauszt romániai emléknapján a társadalmi megbékélés hírnökeként üzent a népnek. Óvatosan fogalmazott, beszéde elején még megemlítette, hogy  „a diktatúrák sötét korszakát idézi az, ha egy kisebbséget azon az alapon diszkriminálnak, hogy a többségtől eltérő vallású, hitű, értéktrendű vagy származású(!)”, és a társadalmi béke helyreállítása érdekében a gyűlöletbeszéd beszüntetését kérte. Majd feltette a pontot az i-re: „Építsünk minden románnak olyan országot, ahol megértésben élhetünk egymással”.
De mi lesz a nem románokkal? Hol a helyünk nekünk, magyaroknak e minden románok hazájában? Erről még toleranciát hirdető beszédében is megfeledkezni látszik a szász származású, magát románnak valló államelnök.
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 343
szavazógép
2018-10-11: História - :

Szőcs Géza üzenete a nemzetközi kulturális fórum résztvevőihez (Az Erdélyi Magyar Hírügynökség jelentéseiből)

Az 1980-as évek Romániájában folyó féktelen terrorról kellő hitellel és alapossággal való tudósítás céljával 1983. május 20-án létrejött Erdélyi Magyar Hírügynökség (Hungarian Press of Transylvania), az erdélyi magyarság nem hivatalos hírirodája egyetlen dátumhoz kötött jelentését közöljük mai História rovatunkban. Szőcs Géza költő 1985. október 10-én üzenetet intézett az október 15-én Budapesten megrendezett Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Kulturális Fórumon részt vevő művészekhez. A szöveget teljes terjedelemben közöljük (1985/80-as jelentés).
2018-10-11: Közélet - Nagy D. István:

Mentenék a kultúrházat, ha hagynák (Szakszervezetek Művelődési Háza)

Száztíz önkéntessel vágott neki mintegy két hete a Puskás Tivadar Szakközépiskola égisze alatt működő Környezetvédelmi Tanács nevű diákcsoportosulás a hat éve bezárt sepsiszentgyörgyi Szakszervezetek Művelődési Háza kitakarításának, állításuk szerint elvégezni azt, amire a felelős hatóságok évek óta nem voltak hajlandóak. Az épületben tartott sétánk során egyértelművé vált: a takarításon, fertőtlenítésen, illetve a még fellelhető és teljességgel tönkre nem tett ingóságok megmentésén túl az épület sürgős és alapos beavatkozásra szorul. A gond régi: egy jogrés folytán továbbra sem tudni, ki a tulajdonosa az épületnek, és ennek tisztázása már a központi szakszervezeti tömbökön múlik.