Tanítja és írja a verset – nem ritka társítás. Ám hogy úgy írjon verset, hogy megszerettesse a diákokkal a lírát – az már fölöttébb ritka dolog. Mindenekelőtt adottság szükséges hozzá.
És – bár ez egyértelműen nem derült ki a kedd esti, Bod Péter Megyei Könyvtár-beli könyvbemutatón, de ott bujkált a szavak mögött – elhivatottság. Czilli Aranka (fotó) rendelkezik mindezekkel a tulajdonságokkal. Tanár és költő (a sorrend esetleges), de verset nem feltétlen azért ír, hogy önmaga által tanítson. Bár az is előfordult. A Szeptember végént diákjai jobban szeretik és értik, mióta Január elején címmel átiratot készített belőle. Azért igazából a belső kényszer szüli verseit. Ha épp van ihlete hozzá (csak határidőre ne kelljen írni!). Olyankor emészti magát és kínozza környezetét, míg fejben elkészül a vers. Aztán már csak le kell írni. Az alkotás folyamata minden költőben másként zajlik. Őbenne valahogy így. Ki kell nyitnia belső ablakát. Amúgy „ablakot” sokat tart nyitva. Többek közt a tanításban is arra törekszik, hogy diákjai rejtett ablakait sorra kinyitogassa. A versre, talán kicsit a világra.
