Benkő Levente előadásának címe a „pesti srácokra” hangoltan Erdélyi srácok, s a történész rögtön hozzátette, oda kell képzelni azt is: férfiak, mert ők azok voltak a javából. A korszak szellemének általános ismertetése után Benkő Levente részletezte a különböző erdélyi megmozdulásokat, diákszervezkedéseket, jelképesen 56 vetített kockába osztva. Kolozsváron a Képzőművészeti Főiskolán tartottak diákgyűlést, megtorlása három letartóztatás, ebből gyorsított eljárással két ítélet: Balázs Imre (7 év börtön), Tirnován Vid (6), a Bolyai Tudományegyetem Diákszövetsége programtervezetéért újabb ítéleteket szabtak ki – Várhegyi István (7), Nagy Benedek (5), Koczka György (3), Kelemen Kálmán (3) –, a Házsongárdi temetőben halottak napján írók sírjánál tartott gyertyagyújtásért Dávid Gyula (7), Bartis Ferenc (7), Páskándi Géza (6) került börtönbe. A protestáns teológusokat megfigyelték, perükre 1959-ben került sor. Temesváron a Műszaki Egyetem diákgyűlése után 3000 letartóztatás történt, 30 diákot és egy tanárt elítéltek. A temesváriak zöme román nemzetiségű volt – emelte ki az előadó.

Marosán Csaba kolozsvári színművész

Ekkor alakult meg a nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete, a brassói Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége, a csíkszeredai Puskás-csoport. Utóbbi tagjai közül jelen volt a húsz évre ítélt Puskás Attila. És ekkor alakították a sepsiszentgyörgyi Székely Ifjak Társaságát, amelynek tagjai 1957. március idusának előestéjén megkoszorúzták az 1848–49-es emlékoszlopot, következő évben már lesték őket, elkapták, letartóztatták, fegyveres szervezkedés vádjával elítélték: Bordás Attila (12 év szabadságvesztés), Gyertyánosi Csaba (10), Gyertyánosi Gábor (12), Jancsó Sándor (8), Molnár Béla (6), Ütő-Szabó Lajos (15) Szalai Attila (18) és Jancsó Csaba Levente (8) – utóbbi jelen volt az előadáson.

A romániai megtorlás gyors statisztikája: mintegy 28 ezer letartóztatás 1956–1962 között, közel tízezer ítélet. 1958-ban Temesváron kivégezték a Szoboszlai-csoport tagjait: Ábrahám Árpád, Alexandru Fântânaru, b. Huszár József, Kónya István, Lukács István, Orbán István, Orbán Károly, Szoboszlai Aladár, Tamás Dezső, Tamás Imre, továbbá a szamosújvári börtönben Sass Kálmán református lelkészt és Hollós István tanárt.

Előadása végén összegzés helyett Benkő Levente az egykori elítélt Puskás Attilát idézte: „Nem tettünk egyebet, mint azt, hogy magyar emberként, de mindenekelőtt emberként szembefordultunk a diktatúrával, s ez minden becsületes embernek kötelessége lett volna vagy lenne. És ezért nem jár különösebb dicséret. Tehát nem bántam meg, amit tettem, de azt sem mondhatnám, hogy különösebben büszke vagyok rá. Hiszen a helyes cselekedeteinkre miért kell különösebben büszkének lennünk?”